Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-12-01 / 19. szám
״NEKEM BARMICVOM IS VOLT” Hegedűs Géza 1912-ben született Budapesten. Nagyváradon kezdte iskoláit, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi dóktorátust. Már ismert író, amikor megjárja a doni pokol után Mauthausent és Günskirchent is. A lágeréletben egy kopottá olvasott Tóra jelenti számára a vigaszt. Hazatérése után újra könyveket ír, tanulmányokat publikál, tanít: több főiskolán máig ezreket nevelt a klasszikus irodalom szeretetére. Regényei, irodalmi ismeretterjesztő művei, önéletírásai, rádiójátékai rendkívül népszerűek. Számunkra külön öröm, hogy zsidóságára mindig büszke volt. Hegedűs Géza, aki meghívást kapott Menachem Mendel Oberlandernek, szerkesztő-kiadónk hároméves fiának hajnyírási ünnepségére, az alábbi levélben fejezte ki jókívánságait. gyár krónikákat. Hiszen kultúrám kettős alapja a zsidó és a magyar múlt. írtam már bibliai tárgyú regényt Bárák és Debóra harcáról. Közel tucatnyi verses hangjátékot írtam a Szentírás motívumaiból. (Legutóbb A Szentírás nagyasszonyai címen három verses hangjátékom ment a Rádióban: Debóráról, Juditról és Eszterről.) Szüleim baráti köre is vegyesen volt zsidó és keresztény ... Nagyváradi kisgyerek koromban szüleimnek még ortodox ismerősei is voltak. ... Héber szót csak a templomban hallottam, jiddist pedig sehol. A ״jiddis” szót csak a háború után - az 1940-es években - ismertem meg. Ezt a nyelvváltozatot ״zsargonnak” nevezték és a német nyelv galíciai változatának tartották. Egyes szavai és kifejezései belekerültek a magyar szlengbe is, de beszélni vagy beszélgetni sohase hallottam ezen a nyelvváltozaton. És habár a hagyományos zsidó szókások legalább nevükben ismertek voltak (nekem még ״barmicvó” ünnepségem is volt, templomban, Tóra előtt), de ez a hároméves korban bekövetkező haj nyírás egyenesen meglepő volt számomra. Hírét se hallottam soha. Ez is ősi szokás, vagy belátható időn belül került a családi szertartások közé? De hogyan is lehet megvalósítani, hogy a kisfiúnak hároméves koráig ne nyírják a haját? El se tudom képzelni, hogy a soha nem vágott haj milyen torzonborz. Vagy ez csak jelkép, hogy ez a hároméves haj nyírás csak az első az életben? Ha egyszer találkozunk, örülnék, ha beszélnél erről a szertartásról is... Baráti üdvözlettel: Hegedűs Géza Budapest, 1994. május 24. Kedves Barátunk! Megkaptuk meghívótokat fiatok 3 éves korában tartandó családi ünnepségére. S bárha erről - zsidó hitfelekezetem ellenére - még sohase hallottam, nyilvánvalónak tartom, hogy ez örömünnep, elsősorban a szülők részére. Tehát köszönjük az értesítést, és kívánunk neked és feleségednek igazi örömömet, otthoni boldogságot, szép reményeket. Számomra nagyon érdekes volt és maradt az értesítés erről a bizonyára igen régi szertartásról. Én ugyan minden elődömnél fogva úgy vagyok zsidó vallású, hogy mindig is érdekelt a zsidó kultúra több évezredes múltja. Apai-anyai elődeim belátható hosszú múlton át zsidó vallásúak voltak, mindkét oldalról a 17. század óta nyilvántartott famíliák, elég sokat tudok is róluk.... És mindig is szerettük hitfelekezetünket. Szüleim péntek esténként templomba is jártak, diákként magam is elmentem az ifjúsági istentisztelekekre. Apám nagyváradi gyermekkor rában még hagyományos ״kóser” étrenden élt. Apai nagyszüleimet ott ortodoxként tartották nyilván, mert a férfiak fedett fejjel, hagyományos ételeket ettek, a fogások előtt áldásokat (ezeket héberül ״bróhéknak” nevezték) mondtak. ... Engém az iskolában nagyon is érdekelt a hittanóra, nagyjából még a héber betűket is megtanultam, sőt egy-két imakezdetet héberül is tudok idézni. Egyébként amíg szüleim éltek, hosszúnapkor (ezt a nagyváradi zsidók ״Jankipernek” mondották) magam is böjtöltem. De talán ennél is fontosabb, hogy az Otestamentumot máig is újraböngészem, mint a középkori maés ne zárkózz el testvére elől!” (Ézsaiás 58:7.)] megjegyzi, hogy ״az éhes” azt jelenti: aki éhezik a Tórára., a ״kenyér” pedig a Tórát jelenti... Ha valaki ismeri és érti a Tórát, akkor meg kell osztania másokkal is ״az ő Tóráját” ... Hogyan érteimezzük az említett mondatban ezt a részt: ״...ha mezítelent látsz, ruházd fel...”? Bizonyosan úgy, hogy ha találkozunk valakivel, aki nem kellőképpen vagy egyáltalán nem ismeri a Tórát, akkor vigyük őt otthonunkba, és tanítsuk meg a Smá és az imádságok elmondására ... és buzdítsuk a micvák teljesítésére. Mert nincs mezítelen Izraelben, csak az, aki nélkülözi a Tórát és a parancsolatokat.” Az elmondottakból már láthatjuk, hogy mit is jelent ״chászidnak lenni”, és megértjük, hogy mi a chászid feladata és küldetése. De miként kezd hozzá, hogy megvalósíthassa eszményeit? Erre a kérdésre is megtaláljuk a választ a rebbe szavaiban: ״Lubavics alapvető jellege és magatartásformája nem a védekező taktika. Ez azt jelenti, hogy nem szabad várnunk addig, amíg a zsidóságot valahol támadás éri, vagy veszélyhelyzetbe kerül, s ezután kezdjük el a védekezést. Ez hibás magatartás lenne. A helyes magatartás a kézdeményező és megelőző, elhárító módszerek alkalmazása, amelyeknek eszköze magasrendű eszményeink legszélesebb körű terjesztése.” És mi a rebbe szerepe? Legkézenfekvőbb válaszként egy hasonlattal élünk, a hajdan volt utcai lámpagyújtogatóéval. Minden zsidó magáénak tudhatja ״az. embéri lelket, ami az Örökkévaló lámpása”, bár jó néhányan közülük arra várnak, hogy a lámpást meggyújtsák számukra. Ez a rebbe, a rabbik feladata: meggyújtani az isteni lámpást minden zsidóban. Rabbi Menachem Mendel, a rebbe, akitől nemrégiben búcsúztak hívei, követői szerte a világon, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ״A chábádmindig azt hangsúlyozta, hogy minden zsidónak önmagának kell cselekednie, s ne a rebbére támaszkodva várja a megváltást. ... Mindannyian önmagunknak kell cselekednünk és eleget tennünk küldetésünknek.” Dr. Borsánvi Ferenc Keresünk részmunkaidős titkárnőt angol vagy héber tudással. Jelentkezés a 268-0183-as telefonon. a szerkesztőség
