Egység, 1994 (16-19. szám)
1994-04-01 / 17. szám
A HOLOCAUSTOT JÓVÁTENNI A vészkorszak szörnyűségeit meg nem történtté tenni nem lehet. Ez egyszerűen képtelenség. Meg lehet azonban próbálni lelassítani, megállítani a Holocaust folytatását, a zsidóság fokozatos eltűnését. A zsidóság felszámolódásához, eltűnéséhez vezető, szörnyű méreteket öltő asszimiláció és identitásvesztés a Holocaust egyenes folytatása, más eszközökkel. Amit a nácizmus a gyilkos erőszakkal nem volt képes elérni, az most a szemünk láttára következik be a tudatlanság, a zsidóságtudat hiánya, a különböző “párbeszédek” segítségével. Azért vagyunk itt, azért adjuk ki lapúnkat, az Egységet, hogy ez ellen védekezzünk. Lapunk őrt áll a magyarországi zsidó élet, a zsidó egység vártáján. Sok ezer zsidónak küldjük a lapot, és még több ezer magyar zsidó szeretné kapni, olvasni és élvezni az Egységet. A szerkesztőségben megvan a nevük és a címük, de sajnos nem áll módunkban nekik is elküldeni a lapot, mert a papír, a nyomtatás és a postázás költsége olyan magas, hogy ezt a többletkiadást nem tudjuk fedezni. Öntől nem kértünk és nem kérünk pénzt az Egységén. Arra azonban talán megkérhetjük, hogy legyen segítségére egy-két zsidó testvérének, hadd kapják ők is az Egységet. Küldje be adományát szíve szándéka szerint a mellékelt csekklapon,* és mi küldjük a lapot annak, akit megnevez. Ha nem nevez meg senkit, akkor saját címlistánk alapján küldjük ki, ahogyan ezt a lapszámot is ilyen segítség révén juttatjuk el sok új olvasónkhoz. Kérjük, tegye lehetővé, hogy minél több hittestvérünk élvezze a zsidó Egységet. Legyen az Egység valóban “minden zsidó lapja”! Itt is köszönetét mondunk mindazoknak, akik adományaikkal támogattak bennünket. Néhányan azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkát, és hozzájárultak nevük közzétételéhez: Deblinger Edward 10 000 Dr. Róth András 10 000 Walfisch Péter 10 000 Singer Péter 7 000 Eszterkövi György, Göd 5 000 Szilágyi Péter 5 000 Villányi Microtrade Kft. 5 000 A kiadó * Alapítványunk számlaszáma: Chábád Lubavics Zsidó Nevelési És Oktatási Alapítvány, MKB 203-29172-7007. A befizetett adományok adómentesek.- Látja - mondja ebben száznegyvennégy tudós rabbi nyilatkozik Palesztináról. Ezt a könyvet én szerkesztettem. Mindegyiknek a véleménye ugyanaz. Én tizennégy évvel ezelőtt megmondtam: sok vér fog folyni, és nem lesz senki, aki a zsidók mellé áll. Palesztina a szentek temetője. Jámbor életű emberek elmehetnek oda imádkozni, de az, amit felépítenek ott, összeomlik, mint egykoron Jerikó fala. Nem szabad fejjel a falnak rohanni... *‘Lojálisnak lenni”...! Milyen legyen a zsidók útja? így felel erre: Megtartani az Isten parancsait és a szombatot, lojálisnak lenni a néphez, amelyik hazát adott nekünk, és várni a Messiásra, aki el fog jönni és megvált bennünket... ... Odakinn a konyhában, a terítetten asztal mellett egy fejkendős asszony most költi el a vacsoráját: a rebecen, Spira Lázár felesége. Az urával egy asztalnál még nem étkezett soha. Idegen férfival még nem fogott kezet, aminthogy Spira Lázár se érintette még idegen nőszemély kezét. Van egy leánya: négyesztendős korában jegyezték el, de az esküvő napjáig nem látta a vőlegényét. Az unokája másfél esztendős. De máris munkácsi papnak nevelik. Az élete puritán és egyszerű. Át van hatva a maga elhivatottságától, és nem keresi a földi örömöket. A jövedelméről legendákat beszélnek, de - pénze nincs. Mindent szétoszt a szegények között és a különböző intézmények között. Legendákat meséltek az “udvartartásáról”. Nos, ez az udvartartás három szerény szoba a trencsénteplici Baross villában, és a szakácsnén kívül két alkalmazott: a titkár és Gross úr, a sakter. A vacsoráját éjfélkor előttem hozta be Grünfeld úr a szobába: egy bögre kávét és mákkal pötyögtetett kalácsot melléje. Munkácson a jesivájában kétszáznál több bóher tanul, a legtöbbje földhözragadt szegény gyerek, ezek a lelki malaszton kívül lakást és ellátást is kapnak tőle. Az életbeosztása: hajnalig tanul, akkor pár órára ledől, délben fürödni megy a Szina fürdőbe, ahol ilyenkor nincsen rajta kívül senki. Délután alszik pár órát, ha felkel, fogadja azokat, akik felkeresik, aztán következik az esti imádság ideje, és utána Spira Lázár fehér halotti köntösében, lobogó gyertyák kísérteties világa mellett odaül újra a könyvekhez, mikből minden igazság fakad ... Paál Jób- Megmondtam előre azt is, hogy az arabok vérengzést csinálnak azon a földön, ahova Mózes vezette a népet. Megmondja az írás: a szentek földjére nem vezetheti el más Ábrahám népét, csak a Messiás, aki el fog jönni. Emberek nem vezethetnek oda bennünket! Palesztinával kapcsolatban folyton hasonlatokat 01- vasok. Tudja, milyenek ezek a hasonlatok? Majd megmondom... Százötven esztendővel ezelőtt élt ViInában egy tudós főpap: Reb Eljás, a gáon. Tudósa volt a kabalának, filozófiának, matematikának egyaránt. De nem volt jó szónok. Ebben az időben Jákob, a dubnai hitszónok (máged) ragadta magával az embereket. Nem volt kiváló Talmud-tudós, de remek szónők, különösen a hasonlatai voltak mindig találók. Eljás megkérdezte egyszer a dubnai Jákobot: “Mondd meg nekem, hogyan van az, hogy a te hasonlataid mindig találnak?” Erre így felelt ez: “Élt Moszkvában egy katona, aki egész Oroszország leghíresebb céllövője volt. Abban az időben a céltáblákon krétával rajzolták meg azt a kört, aminek a köze-A főrabbi asszisztensei pébe kellett találni. Ez a katona mindig a céltábla közepébe talált. Kinevezték káplárnak, szakaszvezetőnek, őrmesternek, és már tisztet akartak csinálni belőle, amikor a kapitánya megkérdezte tőle: Mi a titka annak, hogy te mindig a céltábla karikájának közepére találsz? Nevetve felelte a katona: Ti nem ismeritek a céllövés titkát. Én előbb lövök, és csak aztán rajzolom oda a találat köré a karikát...” Szakasztott így vagyunk a Palesztinakérdéssel is. ők előbb lőnek - és aztán rajzolják oda a karikát... Vaskos könyvet mutat nekem: