Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-12-01 / 15. szám
ZSIDÓ VILAGDID/tDC “A*REBBE ALDASA MEGMENTETTE SZLOVÉNIÁT’ pott a rebbe titkárságától, melyben ez állt: “Ha közli velem édesapja nevét, megemlítem imáimban, népe szabadságáért”. Ez két évvel ezelőtt történt. Porlan megjegyzi - írja az izraeli lap - hogy a jugoszláv hadsereg az utolsó pillanatban állította le - nem tudni miért - támadását az önálló Szlovénia ellen, melynek kimenetele nem lehetett kétséges. Most a szlovén hadsereg kiadott egy ismeretterjesztő brossúrát, amely leírja a fantasztikus történetet a zsidó rabbi áldásáról a szlovén népnek és államának. Porlan még hozzáteszi: miután a rebbe áldása megmentette Szlovéniát a szerb támadástól, Pelzer tiszteletes inditványozta a horvátoknak: írjanak ők is levelet a lubavitsi rebbének és kérjék áldását “A horvátok azonban mindig is antiszemiták voltak és így durván elutasították az ajánlatot, mondván, hogy egy zsidó rabbitól ők nem kémek semmit. Most aztán megnézhetik magukat” - mondja Porlan a Kfár Chábádnak adott inteíjúban... Az alábbi, szinte hihetetlen, de igaz történet, az Izraelben megjelenő Kfár Chábád című hetilapban, a lubavitsi chászidok lapjában látott napvilágot. Él Torontóban (Kanada) egy Marin Porlan nevű volt szlovéniai zsidó. Amikor Jugoszlávia alkotóelemeire hulott szét és amikor a szerb vezetés alatt álló jugoszláv hadsereg megtámadni készült az önálló Szlovéniát - a Kanadában élő szlovén emigráció Portanhoz fordult, próbáljon összeköttetést teremteni az izraeli hadsereggel, amelytől fegyvert és lőszert reméltek szerezni. Ehelyett Porlan azt tanácsolta a szlovén emigráció vezetőinek - forduljanak a New-Yorkban élő lubavitsi rebbehez és kérjék áldását a szabadságáért küzdő szlovén népnek. Egy Pelzer nevű szlovén pap volt az, aki levelet küldött a rebbenek és áldását kérte, hangsúlyozván, hogy a történelem folyamán a zsidók és a szlovénők mindig is békében éltek egymás mellett. A levelet Porlan vitte el New Yorkba és adta át a rebbének. Pár nap múlva a levél írója, Pelzer tiszteletes, faxot kahogy nem - a Vatikán pincéibe került. Egyébként ez a Menora a Titusz diadalíven is látható, ami Róma egyik főterén a mai napig is idegenforgalmi látványosság. A Talmud többhelyütt említi, hogy egyes talmudbölcsek (tanaiták) Rómában látták annakidején-kb. 80- 100 évvel a Szentély pusztulása után - a Templom egyes edényeit. HAMISÍTOTT MEZUZÁK - MAGYARORSZÁGON IS Mezuzának hívják azt a fa vagy fémtokba zárt kis pergamen tekercset, melyen két fejezet van a héber Bibliából és amit hithű zsidók az ajtófélfájukra erősítenek. A zsidó hit szerint a mezuza védi a zsidó házakat külső inzultus ellen. Mivel a pergamen tekercset kézzel írják, különleges előírások szerint, ezért a mezuza nem olcsó mulatság. Egy előírásós, “kóser” mezuza 30 dollárba is belekerül és egy átlag lakásban 4-5 ajtóra is kell mezuza. így nem csoda, ha a mezuzát hamisítják: pergamen helyett papírra fényképez az “élelmes” csaló, vagy pedig olyan sár latán módon írja, aki írja - nem egyszei Az egyetlen naponta működő pesti zsinagóga- így aposztrofálja az izraeli Jóm Hásisi (Péntek) című vallásos hetilap a Vasvári Pál utcai zsinagóga felújítását és ünnepélyes felavatását. Ha ez egy kis túlzás is - hiszen Budapesten nyolc zsinagóga működik naponta - a tény, hogy híre eljutott az izraeli laphoz - igen figyelemreméltó. A SZENTÉLY MENÓRÁJÁT KERESIK A VATIKÁNBAN Rövidesen izraeli kutatócsoport utazik a Vatikánba, hogy ott az elveszett kincsek után kutasson, amik a második jeruzsálemi Szentély pusztulása után (polgári i.sz. 70-ben) kerültek állítólag oda. A kutagcsoportot egy Menáchem Burstein nevű jeruzsálemi rabbi vezeti, aki a szentélybeli szent edények nagy szakértőjének számít. Burstein és csoportja főleg a Menórát, a hétágú arany gyertyatartót keresi, ami a zsidó hagyomány szerint Titusz hadainak kezén került annakidején Rómába, mint hadizsákmány, és onnan - hogy-Nemsokkal ezelőtt, amikor Sámuel Buttman new-yorki rabbi, a Chábád chászidok ifjúsági mozgalmának vezetője, héber imával nyitotta meg a washingtoni szenátus ülésszakát - a szónoki pulpitusra egy jótékonysági perselyt helyezett, ezzel is demonstrálván, hogy a zsidó vallás lényege nem a prédikáció, hanem a tevőleges jótétemény. Buttman rabbi azonban beszélt is, illetve imádkozott. Imájában hálát adott Istennek, aki megadta nekünk, hogy napjainkban tanúi lehetünk a messiási korszak jelenéseinek; ami az emberiség megváltását jelenti bajaitól és békés átmenetet jelez egy jobb, boldogabb világba. “Halott chászidok”-nak nevezi a zsidó világ a breszlávi Reb Náchmán híveit, mégpedig azért, mert mesterük (1770- 1811) 41 éves korában elhúnyt és azóta nem választottak maguknak új rebbét, hanem reb Náchmánt emlékének élnek és tanításait tanulmányozzák. Reb Náchmán az ukrajnai Umanban (Kijev mellett) temették el. Végrendeletében meghagyta, hogy aki meglátogatja sírját, részese legyen a túl világi életnek. Azóta nem múlik el év, hogy egyes hívek ne próbálnának Umanba eljutni - a sztálini korszakban gyakran életük kockáztatásával. Idén az El-Al nyolc különjáratot indított Kijevbe, melyeken a hívek százai utaztak oda, hogy az új évet reb Náchmán sííjánál töltsék. Az El-Al két tonna kóser ennivalót is szállított a híveknek... GYERTYAGYÚJTÁS - ESTE TÍZKOR... Az angol zsidóság vezetői most nagyszabású kampányt indítottak azon terv ellen, hogy Angliában bevezessék az ún. európai időt. Eszerint pénteken a sábesz este tíz órakor jönne be és szombaton éjfélkor menne ki. Reggel pedig olyan sötét lenne, hogy fél kilenc előtt nem lehetne feltenni a reggeli imádsághoz szükséges tfillint, az imaszíjakat. A zsidó vezetők a belügyminiszterhez intézett beadványban tiltakoztak az európai időszámítás bevezetése ellen. 10
