Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-12-01 / 15. szám
דסב 5754 Kiszlev-1993. December ,A Teremtő, a Tóra és a zsidóságegy egységet alkot" (Zohár) MINDEN ZSIDÓ LAPJA 1 mifw AJKUNK FOHÁSZA az imát csak ledarálják, “letudják”, mert a tanulás fontosabb nekik. Sok chászid történet alapja az egyszerű, falusi zsidó, aki éppen csak olvasni tud - vagy azt sem, csak a betűket ismeri - de szívbőljövő imája áttöri az egeket és az isteni trónus elé jut. így van ez azzal is, aki nem ismeri a héber nyelvet és az imaszöveget magyar fordításban olvassa, mondja el. “Az Örökkévalónak a szív kell!” - mondja a Talmud (Szánhedrin 106.), és imádkozni minden nyelven lehet, bár a héber tudás igen fontos a zsidóság megőrzése szempontjából. * * * Lapunk jelen számát az imának és az ima színhelyének, a zsidó templomnak szenteltük. A téma rendkívül terebélyes és valószínű, hogy következő számunkban is visszatérünk rá. Tervünk új magyar imakönyv fordítás előkészítése és kiadása; ez égetően szükséges és sürgős ahhoz, hogy a mai zsidó fiatalság itt Magyarországon értse az ősi imákat és azonosulni tudjon velük. Ebből a célból alapítványt létesítünk és olvasóink segítségét kérjük a szövevényes és költséges feladat teljesítéséhez (lásd köv. számot). A szerkesztőség MEGHÍVÓ A Vasvári Pál utcai Sász Chevra lubavitsi templom meghívja a környék zsidó lakosságát, látógassák a felújított templomot. Minden péntek este (fél hat órai kezdettel), szombat reggel (9 órakor), vasárnap reggel (8.15) valamint minden este Mincha és Mááriv ima. Hetente többizben ismeretterjesztő, zsidótárgyú előadásokat rendezünk, amiket Oberländer Baruch rabbi tart.- tágabb értelemben - az egész zsidó népről és az emberiségről. Jesájá próféta a Szentélyt imaháznak nevezte (Bét Tfilá), amely minden nép előtt nyitva áll. Az egyik legszentebb imában, az Alénu-ban (melyet naponta háromszor mondunk, s mellyel ajkukon mentek a zsidó mártírok a középkorban a halálba) azt mondjuk: “Ezért reméljük, ó Örökkévaló, hogy hamarosan megláthatjuk hatalmad dicsőségét... mellyel eltakarítod a pogányságot a földről... és megjavítod a világot az isteni uralomban és minden emberi lény a Te nevedet szólítja... tudják meg hát a föld népei, hogy minden térd előtted hajol meg és reád esküszik minden nyelv. Előtted, Istenünk, hajoljanak meg: nevednek tisztelettel adózzanak és fogadják el isteni uralmadat...” Ebben az ősrégi imában - amit Háj gáon szerint Jósua bin Nun, Mózes utódja szerzett (Sááré Tsuvá 43.) - tehát a zsidó nép azért imádkozik és abban reménykedik, hogy az isteni kegy, amely mindenkirc kiterjed, “megjavítja a világot” a pogányság megszüntetésével és az Egyistenhit elterjesztésével. Ez tehát egy univerzális - nem ökuménikus, hanem univerzális! - ima, melyet az egyház által diszkriminált és üldözött zsidók az elmúlt 700 évben naponta háromszor elmondanak. (Az Álénu-ról részletesen - lásd következő számunkban.) A chászidizmus megjelenésével a zsidó ember fohásza fokozott hangsúlyt kapott. Báál-Sém-Tov szerint a szegény egyszerű zsidó fohásza olyan kedves - talán még kedvesebb - Isten előtt, mint a nagy Talmud-tudósé. Az előbbi áhítatós szívvel imádkozik, még ha nem is nagyon érti az ima szövegét, míg vannak, akik Az ima, a fohász, egyidős a zsidósággal, vagyis az emberiséggel. Már az ősatyák imádkoztak, fohászkodtak - ha nem is rendszeresen, naponta, mint mi, de különböző alkalmakkor. Ábrahám imádkoott Szodoma megmentéséért és azért, így Abimelech és házanépe egészséges gyen; Izsák imádkozott gyermekáldáiért, míg Jákob azért imádkozott, hogy Isten mentse meg testvére, Ézsau, haragjától. Mózes is imádkozott többízben a nyakas és engedetlen zsidó népért. Bölcseink a második Templom idején az önkéntes imát kötelezővé tették és megszövegeztek több máig is ismert imaszöveget. A Midrás a napi három kötelező imát-Sáchrit (reggeli), Minchá (délutáni) és Árvit (esti) - a három ősapának tulajdonítja: Ábrahám volt, az aki a reggeli imát bevezette; Izsák a délutánit és Jákob az estit (Bráchot 26.) Az egyiptomi elnyomatás idején a zsidó nép kollektív imája volt az, amely az egekben meghallgatásra talált. Intézményesen az ima, mint a zsidó nemzeti-vallási lét egyik letéteményese, a második Templom pusztulása után került előtérbe, amikor megszűnt az áldózatok bemutatása és helyébe lépett az ima. “Mi a szívbéli szolgálat (ami a szentélybeli áldozást helyettesítheti) ?”-tették fel a Bölcsek a kérdést. Válaszuk: az ima. (Táánit 8.) Azóta fohászkodik a zsidó nép intézményesen; azóta alakult ki a szidur, az imakönyv és azóta képezi a napi, valamint szombati és ünnepnapi fohász a zsidó templomi szertartás szerves részét. Az ima szellemi kapcsolat ember és Isten között; a zsidó ember aláveti magát az isteni Akaratnak és kéri a Gondviselés szerető gondoskodását önmagáról, családjáról és
