Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-06-01 / 13. szám
Igaz történet A VÁLÓOK A BRIT MILÁ ... Az alábbi történetet egy nemrégiben Oroszországból az USA-ba emig• rált asszony mesélte el, aki ott volt a bírósági tárgyaláson mint minden rendes zsidó fiúnak. “Térmészetesen” - feleltük. Erre ő gyorsan elővette a kését, és mielőtt még észbe kaptunk volna, felismertük volna, hogy mi történik, meglett a brisz. A hallgatóság mindent elsöprő hahótában tört ki.- No, bábuska, befejezte a viccelődést? - kérdezte a bíró.- Én mindent elmondtam - mondta a nagymama. - De azt is tudnia kell, hogy nagyon boldog vagyok.- Boldog?! - ordított a bíró. - Ugyan mitől?- Attól, hogy a mi kicsi unokánk körül lett metélve. Akárcsak maga, üsztelettel... Maga talán nem büszke arra, hogy zsidó? A bíró minden próbálkozása ellenére sem tudta megállítani a közönség kacagását. Visszahívta a férjet.- Mondd, elvtársam, ezen a szerencsétlen eseten kívül van-e más okod is arra, hogy elhagyd a feleségedet?- Nincs, bíró elvtárs, semmi okom nincs rá.- Ha azt mondom, hogy az asszonyod nem bűnös, kész vagy-e visszatérni hozzá?- Természetesen - felelte a férj.- Nos, halld az ítéletemet! A feleséged ártatlan. Egyértelműen a nagyszülők a bűnösök abban, hogy kitartóan ragaszkodtak ehhez a vallási előíráshoz. Ötven rubelra büntetem őket. így döntött Gomel szovjet bírósága! A közönség a bíróságról kijövet egyfolytában azt tárgyalta, milyen ravaszul kitalálta a házaspár, hogy körülmetéltesse a gyereket, de a magas beosztású papának a haja szála se görbüljön meg emiatt... A mohéi kilétét nem fedték fel. De mindenki tudta, hogy az egész városban egyetlen mohéi maradt, reb Jicchák Elchonon Sagalov, egy fiatalember, aki tíz évig tanult a híres lubavicsi jesivában... ennivalót vásárolni, és ott hagytam a gyereket, aki a kiságyában aludt. Én biztos voltam benne, hogy bezártam az ajtót, amikor elmentem. Kissé tovább maradtam el, mint számítottam. Képzelje el, mennyire megijedtem, amikor tárva-nyitva találtam a szobánk ajtaját! Körülnéztem, és láttam, hogy semmihez sem nyúltak. De hirtelen rádöbbentem, hogy nincs ott a gyerek. Nem volt egyetlen ember sem a házban, akit megkérdezhettem volna, és semmi nyoma nem volt tolvajnak. Mint egy őrült, kirohantam az utcára, és ott megláttam a szüléimét és a férjem szüleit. Képzelje el a megkönnyebbülésemet, amikor láttam, hogy édesanyám karjában tartja akisfiamat! Próbált megnyugtatni, ho^y csak egy kicsit sétáltak a gyerekkel. En hittem nekik. De amikor hazavittem a fiamat, és üsztába tettem, dühbe gurultam. Hogy tehették ezt a szüleim?- Rettenetes... - csóválta a fejét a bíró. - Hihetetlen, hogy a modern szovjetköztársaságban még mindig léteznek ilyen vallási praktikák! Nos, jöjjenek a gyerek nagyszülei! A négy nagyszülő egymás mellett állt. Mindkét nagyapának szürke szakálla volt, és hosszú, fekete kabátot viseltek. A nagymamák fejét kendő fedte. Az egyik - aki a többieknél valamivel többet tudott oroszül beszélt a többiek nevében is.- Tisztelt elvtárs, bevallom, semmi rosszat nem látok abban, hogy - mint minden zsidó fiúnak - az unokámnak is volt brisze. De szeretném, ha tudná, hogy nem szándékosan tettük: ez csak úgy megesett... A terem visszhangzott a hallgatóság hahotájától. A bíró csendet kért, majd gúnyosan megkérdezte:- Ugyan, bábuska, hogy eshet meg egy körülmetélés “csak úgy”?- Levittük sétálni a kisunokánkat. Ismeretlen utcába tévedtünk, ahol még sosem jártunk. Egyszer csak arra jött egy ismeretlen ember, és megkérdezte, akarjuk-e, hogy az unókánknak is legyen brisze, 1924-ben történt, amikor Oroszország vallásos lakosaira óriási nyomást gyakoroltak, hogy eltérítsék őket hitüktől. Sokan voltak azonban - még kommunista párttagok is akik hűek maradtak vallásukhoz. Számos zsidó is volt, aki jó kommunistának vallotta magát, miközben megőrizte zsidó hitét. Ilyen ember volt az is, aki a nagy szenzációt keltette Gomelben. Röviddel azután, hogy felesége életet adott első fiúgyermeküknek, váratlanul kijelentette, hogy elválik, mert a felesége körűimétéltette a fiukat. A kommunistáknak ez jó alkalom volt arra, hogy megmutassák Gomel zsidó lakosainak, miként képes egy fiatalember még a családi köteléket is feláldozni a pártért. Azonnal neki is fogtak a nyilvános válóperi tárgyalás megszervezésének. Nagy hírverést csaptak ennek érdekében, és amikor eljött a tárgyalás napja, zsúfolásig megtelt még a karzat is. A bíró, aki maga is zsidó volt, először a férjet szólította. - Mondd meg nekem, elvtárs, hű tagja vagy-e a pártnak! - kérdezte.- Természetesen az vagyok - válaszolt a férj, és részletesen beszámolt arról a fontos beosztásról, melyet a kormányzati hierarchiában betöltött.- Szeretted-e mostanáig a feleségedet? Jól éltetek? - kérdezte a bíró. A férj igenlően válaszolt.- Nos akkor, elvtárs, mi történt, hogy most el akarsz tőle válni? - így a bíró.- Bíró elvtárs, a feleségem szült egy fiút. Én azt terveztem, hogy igaz kommunistaként fogom őt felnevelni. És akkor egyik nap, mikor hazamentem, óriási megdöbbenésemre azt tapasztaltam, hogy a fiam körül van metélve... Álltam volna őrt mellette naphosszat, elhanyagolva a kommunizmus építése érdekében kifejtett fontos munkámat? A feleségem a felelős! - mondta szenvedélyesen a férj.- Lépjen elő a feleség! - rendelte el a bíró. - Elvtársnő, vétkes ebben a szörnyű bűncselekménynek az elkövetésében?- Bíró elvtárs - szipogta az asszony -, ez nem igaz. A férjem nem akar meghallgatni engem. Mi egyetlen szobában élünk, egy másik ember házában, amit tőle bériünk. Egyik nap el kellett mennem Váltott műszakban több száz gyerek készítette el Peszáchra az ősök kenyerét a Civot HáSém Talmud-Tóra Klub Nagy Maceszsütésén. Az egyik csoport foglalkozásáról a Duna TV is riportot készített, amelyet az ünnep utáni estén mutattak be 11
