Egység, 1993 (12-15. szám)
1993-03-01 / 12. szám
דסב ,,A Teremtő, a Tóra és a zsidóságegy egységet alkot” (Zohár) MINDEN ZSIDÓ LAPJA 1 annet AZ ANTISZEMITIZMUS ELLENSZERE Mai számunkban a tfii in - az imaszíjak - parancsolatával foglalkozunk, azzal az ősrégi micvávzl, amelyet az Egyiptomból kiszabadult zsidó nép még a Tóra-adás előtt kapott. “És legyen ez a parancs jelül karodon, és emlékeztetőül szemeid között... mivelhogy erős kézzel vezetett ki téged az Örökkévaló Egyiptómból” (2Mózes 13:9.), majd a fejezet végén: “...és ez... legyen jelül karodon és homlokdíszül szemeid között, mivelhogy erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból”. A napi tfilinrakás indoka a mindenkori elnyomás, leigázás, idegen behatás példájául szolgáló egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulás. A tfilin naponta emlékezetünkbe idézi, amit nem szabad elfelejtenünk. De nem csupán ez a feladata. A tfilin, amelyet a zsidó ember naponta fejére tesz és karjára teker, jelkép. Egyszerre hordoz mondanivalót a zsidóság és a világ számára. Rabbi Eliézer azt mondta, hogy az írás soraiban - “És látja majd a föld minden népe, hogy az Örökkévaló nevéről neveztetel, és félni fognak tőled” ([5Mózes 28:10.) — a fejre való tfilinről van szó. Ez az, amit a népek “látnak”, és amitől megrémülnek a zsidók ellenségei (Talmud, Bráchot 6.). * * * Vajon van-e racionális magyarázata annak a feltevésnek, hogy a tfilin megvédelmezi a zsidókat, és elriasztja az antiszemitákat? Nem nélkülözi a logikát, ha azt mondjuk, hogy a büszke, öntudatos zsidó tiszteletet és megbecsülést vív ki, míg a megbúvó, ősei hitét eltagadó, asszimilációba menekülő zsidó csak ellenérzést válthat ki. A népek, akikben búvópatakként él az egy igaz Istenbe vetett hit, szívük mélyén jól tudják, hogy a zsidóság Isten népe. Ettől nincs menekvés: aki zsidónak született, az nem tud zsidóságától “megszabadulni”. Ha különböző indítékokból megpróbálná is, mindig akad ellenség, aki eszébe juttatja zsidóságát. A Midrás szerint a babilóniai közösség, amely szemtanúja volt, hogyan menekült meg Chánánjá, Misáéi és Azárjá a tüzes kemencéből, ahová Nabukodonozor király vettette őket, megvetése jeléül leköpdöste a zsidókat. így szidalmazta őket: “Nem szégyellitek magatokat? Ilyen nagy és mindenható Istenetek van, és ti bálványt imádtok? Hogyan viselkedhettetek úgy, hogy az Örökkévaló lerombolja Szentélyét, és száműzze fiait?!” A Talmud hozzáteszi, hogy a három delikvens szinte elsüllyedt szégyenében... (Pszikid deRáv Káháná 11. és Szánhedrin 93.) * * * A zsidók manapság más kötelezettségekkel együtt sajnos a tfilin parancsolatát is elhanyagolják. A hatnapos háború után, amelyben Izrael csodával határos módon legyőzte minden oldalról hatalmas túlerővel támadó ellenségeit, a lubavicsi rebbe kezdeményezésére megindult tfilinakció célja az volt, hogy visszavezesse a zsidókat az ősi parancsolathoz, és ezzel - a fenti értelmezés KARDJAIKBÓL KAPÁKAT... 1992 januárjában az Egyesült Államok akkori elnöke, sőt nem sokkal később a világ több vezető politikusa is - köztük annak az országnak a vezetője, amely a legutóbbi időkig az ellentábor élén állt — bejelentette, hogy jelentősen csőkkenti a fegyverkezési kiadásokat, és a sokkal békésebb mezőgazdasági fejlesztés céljaira fordítja a fennmaradó pénzt. A Báál Sém Tov azt tanította, hogy mindent, amit látunk vagy hallunk, hasznosítanunk kell az Örökkévaló szolgálatában. Ebből a szemszögből különös jelentőséggel bír, hogy a nemzetek egyetértenek a leszerelésre vonatkozóan, kinyüvánítván, hogy az igazság és a béke új világrendjét akarják létrehozni. Ezek a törekvések előrevetítik a prófécia beteljesedését: “Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” (Ézsaiás 2:4.) A “kardokból”, a fegyver jelképeiből a nemzetek ma egyként “kapákat” akarnak kovácsolni, a föld megmunkálására szolgáló szerszámokat, hogy táplálhassák az éhező milliókat. A fenti vershez fűzött magyarázatukban rabbijaink hangsúlyozzák, hogy a népek béketörekvéseit a Messiás fogja irányítani. O fog “ítélkezni a nemzetek fölött, és megbüntetni sok népet”, s ezzel el fogja érni, hogy rendezzék egymás közti nézeteltéréseiket E szemlélet alapján a leszerelés és az egység iránti törekvést, amelynek napjainkban tanúi lehetünk, a megváltás iránti fokozott vágy kifejezésének kell tekintenünk. A zsidóság a küszöbönálló megváltásra vár. a téma már a tömegtájékoztatásban is egyre gyakrabban felbukkan. E folyamat hatására világszerte elkezdődtek azok a változások, amelyek békét és harmóhiát hoznak, előkészítve a világot a megváltás korára. A világban történő események sorozata nemcsak előjele a megváltásnak, hanem azt is példázza, miféle tevékenységgel siettethetjük bekövetkezését. Az egységben, az együttműködésben és a nagyhatalmak közös felelősségvállalásában testesülnek meg azok a törekvések, amelyek elengedhetedenül szükségesek a világ számára a megváltás elérkeztéhez. Bölcseink azt tanítják: az Örökkévaló azért teremtette a világot, hogy legyen lakhelye a halandók között (Midrás Tánchumá, Bechukotáj 3.). Ez az eszme a megváltás korában fog megvalósulni. Miben áll ennek lényege? Ahogyan az ember személyisége otthonában bontakozhat ki gátlástalanul, korlátozás nélkül, úgy az Istenség is lakhelyén, a világban nyilvánul majd meg korlátlanul. Ennek a megnyilvánulásnak elérkeztéhez szükséges az egység. Példa erre a zsidó történelem. Amikor a zsidók megérkeztek a Sínai-hegyhez, ahol megkapták a Tórái, úgy táboroztak, “mint egy ember, egy szívvel”. Ez az egység teremtette meg azt a szellemi légkört, amely a Tóra átadásához kellett. Ilyesfajta egységbe kell tömörülnünk, hogy kiérdemeljük a megváltás eljövetelét, a Tóraadást kísérő kinyilatkoztatás makrokozmoszi méretű mását.
