Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-12-01 / 11. szám
EGYELŐRE HÚSZ GYEREK Hogy ne legyen akkora az űr, örökbe fogadtak egy tízéves gyereket. Az anyja zsidó, az apja arab, és vallásos körök gondoskodtak róla, hogy helyet találjon a zsidóság kebelében. Még egy “póttag” került a lassan ürülő családi fészekbe: egy hajlott hátú öregasszony, furcsa kifejezéssel a szemében. Nem beszél. Uzit nővére, aki tizenkét éve lakik velük. Az asszony az elmegyógyintézetből hozta ki, s azóta gondoskodik róla. Mindez nem zavarja a házaspárt a vendégszeretet gyakorlásában, s egész családokat hívnak meg magukhoz hétvégére. Unokák, barátok: a szombati asztálnál vagy tizenöten szoktak ülni rajtuk kivül. Egy részük meghívott, más részük alkalmi vendég. Élvezik a családi hangulatot, a közelséget. A készülődés? Semmiség, könnyen megy. “Van gyümölcs, van zöldség, még egypár tányér az asztalra, és kész!” A családi gyökerekben nem lelni nyomát ekkora gyermekáldásnak. Mindketten hétgyerekes családból származnak. Uzit apja Mose Szegál, az Écel egyik parancsnoka volt. Az asszony úgy véli, születésének körülményei szimbolikus magyarázatként szolgálhatnak életerejére. Apjának, aki az angolok börtönében sínylődött, éppen az ő születése napján kegyelmeztek meg. Mikor értesült az eseményről, azt mondta: “íme, a bizonyság a Mindenható hatalmára!” Az "oz”, “hatalom” szó két betűjéhez hozzátette a “jitbárách”-"legyen áldott”-elsőkét betűjét, s így lett az újszülött neve Uzit. Különös neve, azt mondja, előjelezte élethivatását.- Az Örökkévaló ereje és hatalma adott nekem erőt a gyermeknevelés kemény teladatához — magyarázza. De szimbólumokból és adomákból nem lehet enni adni a gyerekeknek. Mose, az apa, 25 évig tanítóskodott, aztán korai nyugdíjba természetes kérdésre, vajon miért nem szül kevesebbet, az a válasza: eltökélt szándéka, hogy nem avatkozik bele a teremtés rendjébe. Amikor nyolcadik gyermeke, Menáchem született, veszélyes trombózist kapott, és az orvosok figyelmeztették, hogy még egy szülés az életébe kerülhet. “Ha még egyszer állapotos lesz az asszony — mondták Mose Schneursohnnak —, megveheted a sírhelyet.” A rebbe külön engedélyévei Uzit elkezdett óvszert használni. — Nagyon rosszul éreztem magam ezzel - emlékszik vissza. - Ette a szívemet, hogy erőszakos beavatkozással feltartóztatom a Mindenható akaratát. Rossz közérzete és az óvszer ellenére állapotos lett. Ez égi jel volt számára, s egyben ígéret: “Aki gyereket adott, ad majd egészséget is.” Egy pillanatig sem kételkedik. Hat éve, hogy - minden beavatkozás nélkül - abbamaradtak a terhességei. Ha a jövőről kérdezik őket, szégyenlős, de reményteljes mosollyal válaszolnak. Semmi sincs lezárva. Most már “csak” tizenhárom gyerek van otthon. — A péntek esti vacsoránál szinte üres a ház — sóhajt fel Mose papa. Schneursohnék Kfár Chábádban laknak, s nem érdekli őket szociológiai hovatartozásuk. Legföljebb annyit hajlandók mondani, hogy a keret, amelyben élnek, a Teremtő akaratának kifejezésre jutása. “Mindent az Úristenre bízunk” — mondják, teljességgel alávetve magukat a felsőbb akaratnak. A húszgyerekes család lakása két szinten kilenc szobából áll. A belépő először enyhe sokkot él át. A szobák nagyok, de ridegek: sehol egy szőnyeg, egy kényelmes bútordarab, semmi dekoráció. Világos: bolondságokra nincs idő. Itt senki sem süpped a fotelba, nem huppan le egy székre: egyszerűen leül egy padkára. Valójában azonban csak apróságok okozzák a meghökkenést. A faasztalon egy zacskóban hat kenyér. Az asztal alatt egy láda, tele félbevágott zsemlékkel. Hatalmas rakás ruha a sarokban a sezlonon. Ez sosem kerül be a szekrénybe: aki fel akar öltözni, kihúzza a rakásból, amire szüksége van. A nyitott szekrényből könyvek, füzetek, harisnyák, tucatszámra cipők kandikálnak ki. Egyetlen kép van a falon: a lubavicsi rebbéé. Akár humoros oldaláról, akár kritikus szemmel nézi valaki a dolgot, nem hagyhatja figyelmen ki vü 1 a lelki nyug álmát, amely Uzit Schneursohnból árad. A látogatóval ellentétben őt abszolúte nem izgatja a nagy rakás szennyes vagy a kicsordulni készülő kenyeresláda. A karcsú, finoman kifestett és főleg nyugodt asszony teával kínál, meg egy kis mézzel. Úgy látszik, nem idegesíti a sok munka: mintha megengedhetné magának, hogy leüljön a tea mellé traccsolni egy kicsit. A felfordult szekrény, amely azt az érzést kelti a látogatóban, hogy fel kellene pattannia, rendet raknia benne, egyáltalán nem zavarja a háziasszonyt. Mi van a tizenhárom gyerekkel, akik minden percben megjöhetnek az óvodából meg az iskolából? Mind egészséges? Melyik akar valami új játékszert? Melyik panaszkodik, hogy a mama nem szentel neki elég figyelmet? Kész az ebéd? Mi lesz a megélhetéssel? Minderre Uzit csak annyit mond:- A legfontosabb az életben: ügyelni a sorrendre. Egyszerű? Uzitnál a “sorrend” ott kezdődik, hogy gyerekeket hoz a világra - s ott is végződik. Születésük, úgy látszik, fontosabb, mint a felnevelésük. Az ismert dilemmával, miszerint kevesebb gyerekbe talán többet lehet befektetni, talán még sosem foglalkozott. Arról nem is beszélve, hogy nem ő és a férje, hanem a Jóisten határozza meg, hányszor és milyen időközökben szüljön. A világi családokban 8 Szexualitás és gyermekáldás dekezés alapvető módozatai már a Talmudban is le vannak írva. A gyakorlatban a rabbi és a szakorvos véleményét kell kérni. A háláchá szerint az a zsidó ember, akinek legalább egy fia és egy lánya van, teljesítette a “szaporodjatok...” kötelességét, a “papírformát”. A zsidóság azonban kultiválja a nagy családot, a sok gyermeket, az áldás és öröm állandó forrását (Sulchán Áruch, Even háézer 1:8.). Ahogyan a Zsoltáros mondja: “Boldog mindenki, aki az Örökkévalót féli, és az Ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalód körül, mint az olajfacsemeték... Áldjón meg téged Cionból az Örökkévaló, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, és megláthasd unokáidat is! Békesség Izraelre!” (Zsoltárok 128.) S. Á. A zsidóság pozitív dolognak tartja a szexualitást - hiszen minden, amit Isten teremtett ezen a világon, eredendően jó -, és a házasság keretén belüli szexuális életet nem kizárólag a fajfenntartás eszközének tekinti. Ez nem jelenti azt, hogy a zsidóság ne lenne föltétlenül családcentrikus, hiszen a gyermekáldás igen fontos, talán a legfontosabb tényező a zsidó családeszményben. A családi élet tisztaságával szorosan összefügg a zsidóság viszolygása az úgynevezett családtervezéstől és az egyke gyakorlatától. Nem tiltja a gyermekáldás elleni védekezést akkor, ha a szülés veszélyes lehet az asszony számára. Szigorúan tiltja és gyilkosságnak tekinti a művi vetélést, hacsak kockán nem forog az anya élete. A zsidó felfogás szerint a “Szaporodjatok és sokasodjatok!” parancsolata csak a férfira vonatkozik. Ezért a védekezés feladata - természetesen orvosilag indokölt esetben - az asszonyra hárul. A vé-