Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-06-01 / 10. szám
MIT REJT A NÉV? Bölcseink azt mondják, hogy őseink azért jöhettek ki Egyiptomból, mert nem voltak hajlandók megtagadni zsidó örökségüket, és megtartották a zsidó neveket, a Reuvént, Simont, Lévit és a többit. A zsidó nevek az alábbiak szerint osztályozhatók: a. Bibliai és talmudi nevek, amelyek Mózes öt könyvében, a próféták könyveiben vagy a Talmudban, illetve a Midrásban szerepelnek. b. Természeti eredetű nevek például az állatnevek, amelyek közül nem egyet már a Biblia is említ - ilyen a Dvorá (méh), Ciporá (madár) és Joná (galamb) -, a fák és virágok nevei, amelyek szintén szerepelnek a Bibiiá ban: ilyen a Támár (datolya) vagy a Sosáná (rózsa). Vannak állatnevek - az Arje (oroszlán), Cvi (szarvas) vagy Zeév (farkas) -, amelyek onnan származnak, hogy Jákob és Mózes az áldásokban ezeken a neveken említi a különböző törzseket. c. Isten nevét magukba foglaló nevek például az Immánuél (“Isten velünk van”), Gdáljá, Smuél (“Isten a nevünk”), Jesájá (“Isten segítségével”). A Jehudá (“Hála Istennek”) név is az Isten iránt érzett hálát fejezi ki. d. Az angyalok nevei is gyakran szerepelnek embemévként: ilyen a Micháél, Ráfáél és Gávriél. A név az élet forrása neveket. A beteg felépüléséért mondott imában nevét szülei nevével egészítik ki. Ha állapota válságos, még egy nevet szokás hozzátenni az addig említettekhez, mert a hit szerint a név megváltoztatása viselőjének állapotában is váltózást hoz. A szülők gyakran választanak gyérmekük számára olyan nevet, amelyet elhunyt szeretteik viseltek. Ez a szokás a 'Tórában gyökeredzik, ahol le van írva: “...ne töröljék ki... nevét Izraelből.” Ezért kapja a gyermek egy-egy nagy tudósnak vagy a nemzedék jeles tagjának nevét, olyanét, aki példamutató életét a szentség szolgálatának, a jó cselekedeteknek szentelte. A “Tiszteld apádat és anyádat...” parancsolat alapján alakult ki az az áskenáz (közép-európai zsidó) szokás, hogy a gyermeknek egy elhunyt nagyszülő nevét adják. Ezzel szellemi tiszteletüket fejezik ki az eltávozott lelke előtt, egyben azt a kívánságukat, hogy gyermekük élete méltó legyen ahhoz, akitől nevét örökölte. Sajnos manapság igen sok zsidó gyérmek van, aki nem tudja, mi a zsidó neve - esetleg nincs is neki —, és szívesebben veszi, ha nem zsidó nevét használják. Az első dolog, amit az ember életében igazán sajátjának mondhat, ami megkülönbözteti őt másoktól, a név. A zsidó hagyomány nagy jelentőséget tulajdonít a névnek, mert az nemcsak azonosításra szolgál, hanem szimbólum is, amely az őt viselő személlyel való szellemi kapcsolatot érzékelteti. Ezt a tartalmat hangsúlyozza a Biblia a Jákob és az angyal közti viadal leírása alkalmával. Az angyal megkérdezi Jákobtól, hogy mi a neve, s amikor választ kap, közli, hogy mostantól kezdve Izraelnek fogják hívni (1 Mózes 32:27-28.). A fiúgyermek a brit miiá - a körülmetélési szertartás - alkalmából kapja meg nevét, a leány pedig akkor, amikor apja álijázik, vagyis fölhívják a Tórához. Noha a szülők szabadon döntenek gyérmekük nevéről, mégis meg kell szerezniük döntésükhöz az égi jóváhagyást, hiszén az új ember attól kezdve az örökkévalóságig ezt a nevet fogja viselni. Ezen a néven lesz bár micvá. Ezt a nevetírják házasságlevelére, ez kíséri bánatban és örömben, egész élete során. Ezen a néven emlékeznek meg róla halála után, amikor Káddist mondanak vagy mázkirt imádkoznak érte. Az imákban gyakran említünk zsidó Úgy magyarázzák, hogy a név kapcsolja össze az embert leikével, vagyis a néven át áramlik a testbe az életerő. A név minden betűjét isteni erő hatja át. Ily módon minden teremtett dolog megkülönböztetett lényeggel bír, amely a betűk által kötődik a névhez. A Midrás (Brésit Rábá 17.) elbeszéli, hogy Isten azt mondotta az angyaloknak: Ádám bölcsebb, mint ők, mert képes fölfedezni az állatokban rejlő széllémiséget, ezáltal minden állatnak hozzá illő héber nevet tudott adni. A név hatása ן Néhány fontos szabály * A gyermek elnevezéséhez csak az apának és az anyának van joga. A Kábbálá írja, hogy amikor egy gyermek megszületik, az Örökkévaló a szülők ajkára helyezi a leikéhez illő nevet. * Nem helyes, ha a körülmetélés vagy a Tóra-olvasáskor történő névadás előtt kihirdetik vagy bejegyzik a gyermek nevét. * A kislányokat a Tóra-olvasás alkalmával kell elnevezni, vagyis hétfőn, csütörtökön vagy szombaton. Illik ilyenkor vendégséget rendezni a kislány névadása tiszteletére. * Az áskenáz zsidóknál nem szokás élő személy nevét adni a gyermeknek. A szfárd hagyomány szerint a nagyszülők iránti tiszteletet azzal is kifejezik, hogy róluk nevezik el az unokákat. A Talmud számos példát sorakoztat föl, amelyek azt bizonyítják, hogy a név befolyásolhatja viselőjének jellemét. Rabbi Méir mindenkinek megkérdezte a nevét, mielőtt bármilyen céllal szóba állt vele (Talmud, Jomá 83b.). Rabbi Joszéf Káro, a Sulchán Aruch szerzője megállapítja: akit Ábrahámnak hívnak, az térmészeténél fogva hajlamos a jó cselekedelekre, a Józsefek pedig szívesen táp- Iáinak másokat - fizikai és szellemi értelemben egyaránt -, ahogyan József tette Egyiptomban. Zushe Wilhelm * Ne nevezzük el a gyermeket olyan emberről, aki fiatalon, ötvenéves kora előtt halt meg! Ha mindenáron ilyen nevet szeretnénk adni a kicsinek, akkor helyes, ha még egy nevet kap. * Az apja halála után született gyermeknek apja nevét kell adni. * Vannak, akik a Purim ünnepe idején született lányoknak az Eszter, az ilyenkor világra jött fiúknak a Mordecháj nevet adják. * Ha a gyermek, Isten őrizz, meghal, mielőtt még nevet kapott volna, a temetés előtt el kell nevezni őt. * Zsidó nevet nemcsak az újszülöttek kaphatnak: az elmulasztott névadás bármikor pótolható. A rabbi szívesen ad tanácsot a hozzá fordulóknak. J V.
