Egység, 1992 (8-11. szám)
1992-04-01 / 9. szám
között lejátszódott folyamatok méréséhez. b. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a világnak a Tórában megadott kora valóban nem elég magas ahhoz, hogy ennyi idő alatt kövületek alakulhassanak ki, még mindig fennáll a lehetősége, hogy az Örökkévaló - csak Őáltala ismert okból - eleve kövületeket, csontokat és csontvázakat is teremtett, ahogyan mindenféle evolúciós eljárás nélkül megteremtette az élő szervezeteket, az emberi és a természeti kincseket: az olajat, a szenet, a gyémántot is. A b. változat esetében felmerül a kérdés: vajon miért teremtett az Örökkévaló eleve kövületeket? A válasz egyszerű: nem tudhatjuk, hogy az Örökkévaló miért a teremtésnek ezt a változatát részesítette előnyben egy esetleges másik módozattal szemben, de ez a kérdés bármely teremtéselmélettel szemben nyitva marad. A kérdés, hogy miért keletkezett a kövület, éppannyira értelmetlen, mint az, hogy miért keletkezett az atom. Térmészetes, hogy ilyesfajta kérdésekből kiindulva nem lehet meggyőző érveket felhozni az evolúciós elmélet mellett, s még kevésbé szolgálhatnak logikai kiindulópontul ehhez. Mi az oka annak, hogy a tudomány az atomi és szubatomi részecskékkel kézdődő - nyitott kérdésekkel és bonyodalmakkal teli - evolúció elméletére korlátozza a teremtést, és kizárja a Biblia teremtésről adott magyarázatának lehetőségét? Az, hogy ha az utóbbi lehetőséget fogadná el, minden pontosan a helyére kerülne, és a világ eredetét és korát illető összes spekuláció fölöslegessé és közömbössé válnék. Semmiképpen nem ingatja meg a második lehetőséget az a kérdés sem, vajon miért alkotott a Teremtő kész világmindenséget, amikor pedig megtehette volna, hogy megfelelő számú atomot vagy részecskét teremt, amelyek képesek összeállni és kialakítani a ma ismert kozmikus rendszert. Ennek az érvelésnck az abszurditása még világosabbá válik, ha felismerjük, hogy a pókhálóvékony elméletből indul ki, nem pedig valamely, minden más lehetőséget megdöntő, szilárd és megcáfolhatatlan érvelésből. Felmerül a kérdés, hogy ha azok az elméletek, amelyek megkíséreltek magyarázatot adni a világ eredetére és korára, oly gyenge lábon állnak, hogyan lehetséges, hogy előkelő helyet vívtak ki maguknak? A válasz megintcsak egyszerű. Az ember természetéből adódóan mindenre, ami körülveszi, magyarázatot keres, és még a valóságtól elrugaszkodott elméletet is inkább elfogadja, mint a semmilyent - legalábbis amíg valószínűbb magyarázatra nem akad. A VILÁG KGCA elfogadása csakis téves és hamis következtetésekhez vezethet. Nézzük például az úgynevezett evolúciós keletkezéseiméletet! Ez abból indul ki, hogy a világegyetem atomok és atomnál kisebb részecskák működése folytán jött létre, oly módon, hogy megindult a fizikai világmindenség fejlődési folyamata, benne földünké is, amelyen a szerves élet - szintén valamiféle evolúciós folyamat során - eljutott a “homo sapiens” megjelenéséig. Érthetetlen, miért elfogadhatóbb a köztudottan ismeretlen és kiszá-תידא־יך אריב םיהדא תא םימדה תאו ־יאדו ץ תתיה^ראהו ודות ותבו ףיעתו זזורובוהתינפלע כ־הלא תפחרמ דפרע םימה רמאיו יב'־םיהלא רוא רואיתיו אריו ביהלא תא ־רואה ייכ לבוט ביהלאלרביו ןיב רואת ןייבו רדחה יקל—א ביהלא רואל בה ףדזילו איק הליל 'יתח ברע יהיו רקב םוי רתא רמאיו ביהלא יהי עיקר ךיתב ובימת ־דדו לירבמ ן־ב ב־מ םימל דעיו טיהלא תא עיקרהו '־ד־ב־ו ןיכ ותמב ריעא תתהמ עיקרל ןיבו ב־מה ־ריעא לעמ עיקרל יתיו ןכ ארקיו םיהדא עיקרל בימד יהיו בריע יהיו רקב בוי יגד רמאיו ביתילא ווקי בימב תתהמ םימדה ^־:א םוקמ דחא הארתו הדביה יהיו ןב ארקיו מיהלא :דיעביל ץרא הוקמלו םימה ארק םימי ״ו—א םיהלא יכ בוט רמאי םיהלא אדי־דת !אה—ץ אדד בד>י עירזמ ערז V\׳ 2י״ הדע ng וגיובל ר-עא וערו ץראהלעוב יהיו ןכ אעוז־וו ץ־־ראה אדד בדע עירזמ ערו יהגימר לי ץ הוד־־; r—י רדא וערז וב והגימל ־ויא כ־הלא יכ בוט יהדיו ברע ■היו רקב בוי ידילד A biblia verziója míthatatlan módon működő atomi és szubatomi részecskék útján történt teremtés elképzelése, mint azé a teremtésé, amely az égitesteket, a szervezeteket, az emberi lényeket az általunk ismert módon hozta létre. A kövületek felfedezésével való érvelés egyáltalán nem meggyőző bizonyíték a Föld magas kora mellett, az alábbi okok miatt: a. Figyelembe véve, hogy nem ismerjük a “prehistorikus” időkben uralkodó, már említett légnyomási, hőmérsékleti és sugárzási viszonyokat, a lehetséges katalizátorokat, amelyek más jellegű kémiai folyamatokat és változásokat indíthattak cl, mint a ma ismert természeti feltételek között, nem zárható ki az a lehetőség, hogy a dinoszauruszok 5722 évvel ezelőtt léteztek, és szörnyűséges természeti katasztrófák után maradványaik nem évmilliók, hanem mindössze néhány éves időszak alatt váltak kövületekké - hiszen nem áll rendelkezésünkre semmiféle adat az akkori, ismeretlen viszonyok magányos atomok részecskéivel. Egyetlen dologban biztosak - amennyire a tudomány egyáltalán biztos lehet valamiben -, nevezetesen hogy a magányos atomok közti kölcsönhatás teljességgel másként működik, mint az atomok konglomerátumai között lejátszódó folyamatok. Foglaljuk össze, miben áll minden, a világ keletkezésére vonatkozó, úgynevezett tudományos elmélet gyengesége, sőt reménytelensége! a. Ézek az elméletek viszonylag rövid ideig tartó, mindössze néhány évtizedes - sohasem évszázados - megfigyelés alapján állnak. b. Az ismert - persze nem tökéletesen ismert - adatok ilyen, viszonylag kis mennyisége alapján, az extrapoláció gyengécske módszere segítségével mernek a tudósok elméleteket felállítani, és az okozatról az okra történő következtetéssel átfogni sok ezer (sőt szerintük sok millió és milliárd) évet! c. Ezek az elméletek könnyeden figyeimen kívül hagyják a minden tudós által ismert tényeket, nevezetesen hogy a világ “születésének” kezdeti szakaszában a hőmérséklet, a légnyomás, a radioaktivitás, a katasztrófatényezők által adott feltételek tökéletesen mások voltak, mint a világegyetem mai állapotában. d. A tudományos vélemények megegyeznek abban, hogy a kezdeti állapotban igen sok radioaktív elemnek kellett lennie, amelyek ma már egyáltalán nincsenek meg, vagy alig van belőlük: a néhány, közismerten katasztrófa-élőidéző erővel bíró elem is csak minimális mennyiségben van jelen. e. A világ keletkezése ezen elméletek szerint magányos atomok vagy részecskék egyesülése, összetapadása követkéztében - teljességgel ismeretlen folyamatok és változások útján - kialakult konglomerátumok és szilárd anyagok létrejöttével kezdődött. Röviden: az erőtlen “tudományos” elméletek közül azokról, amelyek a kozmosz eredetével és korával foglalkoznak, a tudósok maguk is elismerik, hogy még a gyengénél is gyengébb lábon állnak. Egyáltalán nem meglepő - s mellesleg egyértelmű érv ezekkel az elméletekkcl szemben -, hogy a világ teremtésével foglalkozó különféle “tudományos” elméletek nemcsak ellentmondanak egymásnak, de legtöbbjük teljességgel összeegyeztethetetlen, és kölcsönösen kizárják egymást, miután az egyik szerint meghatározott legmagasabb kor kisebb, mint a másik szerinti legalacsonyabb. Az ilyesfajta elméletek kritika nélküli