Egység, 1991 (3-7. szám)
1991-09-01 / 6. szám
A ZSIDÓ NO TITKOS FEGYVERE Szép, felemelő és könnyen teljesíthető micvá: a szombatköszöntő gyertyagyújtás A szombati gyertyák meggyújtásánál elmondandó áldás a következő: Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b’micvotáv v’civánu l’hádlik nér sei sábát kodes. ״Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenilnk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolatokkal, s meghagyta, hogy gyújtsuk meg a szombat fényét.” dónak ״nincs miből gyújtania, és ahol nincs fény, ott nincs békesség...” (Sábát 25:2 és Rási uo.). Rengeteg csoda kapcsolódik a péntek esti gyertyákhoz. Az egyik Chániná ben Doszá, az ismert tanaita nevéhez fűződik. Chániná, aki nagy cádik és csodatevő hírében állott, egy péntek estén, a szombat beállta után azt látta, hogy leánya szomorkodik. Megkérdezte, miért szomorú, hiszen a szombat a vidámság napja. A leány elmondta neki, hogy olaj helyett véletlenül ecetet öntött a lámpásba, amit a szombat tiszteletére gyújtott. Chániná így szólt: ״Ne szomorkodj, leányom! Aki megparancsolta az olajnak, hogy égjen (vagyis a Teremtő, aki az olajnak azt a tulajdonságot adta, hogy éghető anyag legyen), majd megparancsolja az ecetnek is, hogy égjen!״ A Talmud tanúsítja (Táánit 25.), hogy a tévedésből meggyújtott ecetlámpa szombat estig égett, s arról vettek tüzet a szombatbúcsúztató Hávdálához... A ״szent szombat fényei” héberül így hangzik: ״Nérót Sábát Kodes״. Ennek a három szónak a kezdőbetűiből a ״fegyver” jelentésű ״nesek” szó áll össze. Ez a zsidó nő titkos fegyvere, melynek segítségével elkergeti a középkori sötétséget, és a békesség, megértés és szeretet fényeit árasztja családjára és az egész zsidóságra. , Jecet ég a lámpában...” Miért éppen a nők kapják ezt a gyönyörű, fényes micvát? - kérdezhetik a zsidó férfiak. A Talmud is felveti a kérdést, és egyértelmű választ ad rá. Az első ember, Ádám, a világ fényessége volt, lelke messzire világító fáklya, mint a Példabeszédek állítja: ״Az ember (ádám) lelke - Isten fényessége.” Éva megszegte a parancsot, evett a tudás gyümölcséből, és ezzel Ádám halálát okozta, mivel addig az ember nem volt halandó. Éva ״kioltotta a világ fényét” - mondja a Tálműd -, s ezt azzal teheti jóvá, hogy odaadóan őrzi a szombat fényeit. Ezzel az ágádikus megközelítéssel szemben Maimonides egyszerű és logikus magyarázatát adja a gyertyagyújtás női kultuszának: mivel az asszony az, aki otthon van, ő a ház ékessége és erőssége, aki az otthoni teendőket végzi, térmészetes, hogy az ő feladata a ház előkészítése a szent szombatra. A péntek esti gyertyagyújtás jelentőségét más módón is kiemelik a zsidó forrásművek. Amikor Jeremiás próféta Jeruzsálem pusztulását siratja, és leírja az akkori Holocaust életbenmaradottjainak szőrnyű helyzetét, többek között így jajong: ״már letett a lelkem a békéről, elfeledtem minden jót...” (Jeremiás siralmai 3:17.) Rabbi Ábáhu azt mondja, hogy ez a péntek esti gyertyákra vonatkozik, mert az otthonából elűzött zsi-Nem könnyű a zsidó férfinak: sok parancsolatot, előírást kell betartania. A zsidó azonosságtudat fenntartása lehetetlen annak, aki nem tartja a szombatot, a kóser étkezést, nem metéli körül fiúgyermekét és így tovább. Úgy tűnik, a nőknek viszonylag könnyebb dolguk van: fel varrnak mentve az időhöz kötött, tennivalót előíró parancsolatok betartása alól. Mindössze három, jellegzetesen női micvá hárul rájuk, amelyeknek betartása meghatározza a zsidó ház lényegét. Ennek a három fő micvának egyike a péntek esti, szombatfogadó gyertyagyújtás. A másik kettő a családi élet tisztaságával és szentségével, illetve a kenyértésztából vett szimbolikus c/iá/ával - a papi juttatással - kapcsolatos micvá. Ezek a zsidó nő fő kötelességei népével, vallásával szemben, s ezek biztosítják zsidó azonosságtudatát. Nérót Sábát Kodes: Nesek A három fő micvá közül a családi törvények alappillérét, a mikvát - a rituális fürdőt - havonta egyszer kell teljesíteni. A chálá - a tésztaáldozat - csak akkor kötelező, amikor az asszony kenyeret vagy sok lisztet tartalmazó tésztát süt. A gyertyagyújtás azonban kislánykorától élete utolsó napjaiig elkíséri a zsidó nőt. A péntek esti gyertyák fényei jelképes értékűek. Akárhány gyönyörű csillár fénye árad is szét a lakásban, fényük nem vetekedhet a szombat tiszteletére gyújtott gyertyákéval, amely legyőzi a sötétséget és békességet áraszt a lelkekre. Maimonides szerint a gyertyagyújtás micvája nem hasonlít a többi felszólító parancsolathoz, amelyet csak akkor kötelező betartani, ha erre magától alkalom nyílik. Például kezet mosni akkor kötelező, ha kenyeret eszünk. De az embér nem köteles kenyeret enni... Ezzel szemben - emeli ki Maimonides - még az a zsidó is, akit a közösség tart el, mert olyan szegény, mint a templom egere, köteles az alamizsnából olajat vagy gyertyát venni, hogy felesége meg tudja gyújtani a szombatköszöntő fényekét. A próféta azt mondja, hogy ״a szombatot kellemesnek tartod” (Ézsaiás 58.), és bölcseink ezt úgy magyarázzák, hogy a ״kellemesség” a szombati gyértyák földöntúli fénye...
