Egység, 1991 (3-7. szám)

1991-01-01 / 3. szám

A Rebbe - Minden zsidó szellemi vezetője Ceruzarajz EGY NEM MINDENNAPI EMBER ELÉTŰTJXrÓL A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Schneerson, negyven esztendeje vezeti a világ zsidóságát a szellemi önállósághoz, az asszimiláció okozta szellemi nyomor felszá­­molásához, az identitás megőrzéséhez vezető úton. Azzal vádolták, hogy ״illegális” chéde­­rckctjesivá kát, mikvé t - rituális fürdőt - szervez és finanszíroz. Brutális körül­­mények között végzett hosszas vizsgálat után halálra ítélték, majd nemzetközi nyomásra az ítéletet előbb sokéves bőr-, tönre, később száműzetésre változtatták. A világ zsidósága - a diplomácia min­­den eszközét igénybe véve - 27 napos meghurcolás után kiszabadította a reb­­bét a GPU karmaiból. Rövidesen azt is elérték, hogy elhagyhassa a Szovjet­­uniót. Családtagjainak listájára felvétet­­te leendő vejét is, akinek igen nagy VICHYBŐL AMERIKÁBA A háború és a náci megszállás Párizsban érte Menachem Schneersont és felesé­­gét. Később átköltöztek a Vichy-rezsim uralma alatt álló, úgynevezett szabad Franciaországba, s onnan csodával hatá­­ros módon sikerült 1941-ben kijutniuk AMIKOR NINCS SEM ÉIIEL, SEM NAPPAL... Édesanyja, a rebecn szokta mesélni, hogy a kis Mendl már kétéves korában kérdezte a szé­­derestén a ,Má nistá­­ná?” négy kérdését. A gyerekek gyakran felmásztak az udvaron lévő magas fára, de fele­­úton rendszerint le­­pottyantak. Mendl hatéves korában felmá­­szott a fa csúcsáig. Ami­­kor anyja megkérdezte, hogy lehet, hogy min­­denki leesik, csak ő nem, az éleseszű gyerek így válaszolt: ״Ok má­­szás közben lefelé néznek, megijednek és leesnek. Én csak fölfelé nézek; aki fölfelé néz, az nem fél, ennélfogva nem is esik le..." A dolog mélyebb értelmén a hívek még évtizedek múltán is disputáitak... * * * Igen hamar ״kinőtte” oktatóit a chéder­­ben, s attól fogva édesapjával, a tudós kabbalista Lévi Jichákkal tanult. Apja magántanítót fogadott mellé, egy liszrá­­él Édelszon nevű diákot, aki később Izra­­el belügyminisztere lett. 16 esztendős korában tette le magánúton az érettségit. A szájhagyomány szerint apja kikötötte, hogy a világi tanulmányok nem mehet­­nek a Tóra-tanulás rovására, amellyel csekély napi 16 órát kellett töltenie. így aztán az érettségire való felkészülés a fennmaradó 8 óra egy részében történhe­­tett meg, akkor, amikor - mint a Tálmud mondja - ,mines sem éjjel, sem nappal”... Később a leningrádi egyetemen tanult, majd eljegyezte a hatodik lubavicsi rebbe, rabbi Joszéf Jichák Schneerson leányát, Chájá Muszját. Leendő apósának jobbke­­ze lett az orosz zsidóság megszervezésében a bolsevista diktatúra zsidóellenes, lélek­­ölő, vallásüldöző tevékenysége ellen. , JLYEN VŐLEGÉNY NINCSMÉG EGY!” 1927-ben a GPU letartóztatta loszéf li­­chák Schneersont, a lubavicsi rebbét, a zsidó szellemi ellenállás vezetőjeként. Amikor annak idején a pesti ״tajrász­­ban” kötelező olvasmányként a görög mi­­tológia alakjairól és viselt dolgaikról voltam kénytelen értesülni, a versbiflázás és a mindennapi betevő Hiszekegy mellett - ahelyett hogy drága időnket a Gemárá tanulmányozásának szenteltük volna -, nagy kon.1 tér náci óval hallottam az Atlasz­­ról szóló i icsketét. Nem ment a fejembe, hogyan lehet elképzelni valakiről - még ha mitológiai hős is az illető hogy az egész világot a vállain hordja... Mióta megismertem a lubavicsi moz­­galmat, és az a nagy megtiszteletetés ért, hogy a lubavicsi rebbe hívéül szegődhet­­tem, azóta megértem a mitológiai para­­bolát - még ha ötször hozzáteszem is: lehávdil, azaz tétessék különbség... Lubavics: ez a fogalom igen sokrétű értei­­met hordoz, és mély értelmi és érzelmi töltéssel rendelkezik Földrajzi értelemben egy fehér oroszt >rszági kisvár( k, amelynek ne ébenottrej­­tőzik a ,szeretet”-s talán a ״szere­­lem” - szó. Zsidó szellemiséget ak­­kor kapott ez a ״stetl”, amikor a Schneerson-dina sztia egyik tagja telepedett le ben­­ne, s a chábád chaszidizmus fő­­városává tette. A jelenlegi lu­­bavicsi rebbe - a hetedik a dinasz­­tia sorában - már A rebbe 2 65 fél éves korában csak jelképesen kötődik Lubavicshoz. 1902-ben született Nyikolajevban, majd Jekatyerinoszlavban, a későbbi Dnyepro­­petrovszkban élt: édesapja chászid rabbi volt, a dinasztia harmadik tagjának, a legen­­dás Cemách Cedekilek a leszármazottja. Már gyermekkorában kitűnt tehetségével, szorgalmával és segítőkészségével. A ké­­sőbbi krónikások és chászid történetírók legendák füzérével övezték ezt a korán megnyilvánult elhivatottságot és az éjt nappallá tévő önképzést, amellyel az el jö­­vendő rebbe a chászid szellemi vezető szerepére készült. A mostoni rebbe és apósa sakkoznak azokban a napokban, amikor nem szabad tanulni szerepe volt kiszabadításában. A hatósá­­gok nem akartak hozzájárulni, mond­­ván, hogy nem közeli rokon, ״csak vőlegény”. ״Vőlegényt találhatnak külföl­­dön is” - mondta az illetékes nacsalnyik. ,,Ilyen vőlegény nincs még egy!’’ - válaszol ta a rebbe, és a leendő vöt felvették a listára. A Szovjetunió elhagyása után előbb Rigában, majd Varsóban telepedett le a rebbe. Ott tartották az esküvőt, majd a fiatal pár Berlinbe utazott, ahol Mena­­chem Schneerson beiratkozott az egye­­temre. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után Párizsba költöztek, és mind­­ketten beiratkoztak a Sorbonne-ra. Az ifjú feleség, Chájá Muszjá francia iro­­dalmat tanult, férje pedig fizikai, kémiai, majd hajómérnöki tanulmányokat foly­­tatott. Egy zsidó diáktársa, aki segítségé­­re volt az első időkben, mesélte e sorok írójának, hogy a jövendő rebbe igen ha­­mar megtanult franciául, és nagy hévvel kezdett a francia kultúra kincseinek megismeréséhez. ״Bújta a könyvtárakat, napokat töltött a Louvre-ban, minden érdekelte, minden iránt kérdezőskö­­dött” - mesélte.

Next

/
Thumbnails
Contents