Kádár Zsófia - Kiss Beáta - Póka Ágnes: A Nagyszombati Egyetem Teológiai Karának hallgatósága 1635-1773 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 26. - Varia Theologica - PPKE HTK 3. (Budapest, 2011)
Szemináriumok: a nagyszombati egyetem teológiai karának kollégiumai
fő) után fokozatos csökkenés figyelhető meg a korszak utolsó évéig, amikor 117 hallgatója volt a karnak. A kar és az egyetem hallgatói létszámának további alakulása nem tartozik c tanulmány tárgyához. A fentiekből azonban jól kirajzolódik, hogy az intézménytörténet-íráshoz mekkora segítséget jelenthetnek a létszámadatok, illetve a hasonló jellegű, nagyobb időszakokra vonatkozóan fennmaradt sorozati jellegű források. A kar „életrajzának” megírásához talán a legfontosabb adatsorokat éppen ezek adják, amelyek a narratív forrásokat jól kiegészítik. Szemináriumok: a nagyszombati egyetem teológiai karának kollégiumai Az egyetem és a hittudományi kar történetében kezdettől fogva jelentős szerepet töltöttek be a szemináriumok. A 15-16. század tapasztalatain okulva a Tridentinum ismét előírta, hogy a leendő papoknak szemináriumokban kell lakniuk.19 Azok, akik az anyakönyvben saeculares megnevezéssel szerepelnek, a nemesi konviktusban vagy magánházakban laktak. Először röviden tekintsük át, hogy milyen kollégiumok működtek a teológiai karon. A legelső szemináriumot, az Oláh Miklós által alapított régi kollégiumot Pázmány Péter 1630-ban általános szemináriummá fejlesztette, és Szent István tiszteletére Stephaneum néven szenteltette fel.20 Nagyobb részben esztergomi egyházmegyei diákok tanultak itt, de más püspökök is tettek alapítást pártfogoltjaik számára. A hallgatók fekete ruhát hordtak, ezért a szemináriumot Collegium Nigrorurnnak is nevezték a korban. A legnagyobb jelentőséggel a Seminarium vagy Collegium Generale, más néven Collegium Rubrorum bírt.21 Utóbbi elnevezés onnen ered, hogy növendékei vörös színű ruhát hordtak a római Collegium Hungaricum mintájára. 1638-ban Lósy Imre, Pázmány utóda vetette fel egy, az egész ország papnövendékeit fogadó szeminárium gondolatát. A megvalósítás azonban utódjára, Lippay Györgyre maradt: az 1648. évi nemzeti zsinat mondta ki a Magyarország patrónájának szentelt szeminárium megalapítását. A jezsuiták nagyra becsülték ezt a kollégiumot, a kar szerzetes hallgatói is itt nevelkedtek.22 Szclcpcsényi György alapította a harmadik szemináriumot, a Seminarium Marianumo\, amelyet később Kollonich Lipót kezdeményezésére az alapító emlékezetére Mariano-S^e/epúényianumnak neveztek.23 Szclcpcsényi végrendelete szerint csak szegény ncmesifjakat lehetett felvenni a szemináriumba, azonban ez később kibővült azokkal a konvertitákkal, akiket családjuk áttérésük miatt tagadott ki. Bár mindannyian szemináriumi nevelésben részesültek, nem mindegyikük volt a teológiai kar hallgatója, és sokan nem is váltak pappá. 19 Herrnann-Artner 1938, 84. p 211 Hermann-Artner 1938, 85. p 21 Hermann-Artner 1938, 86. p 22 Hermann-Artner 1938, 87. p 23 Hermann-Artner 1938, 88. p 15
