Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. (Budapest, 2002)
IV. Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói a korai barokk időszakában (1635–1711)
támaszkodva - akik általunk már nem ismert, azóta elpusztult forrásokat használtak - viszont feltehető, hogy az egyetem a Rákóczi szabadságharc alatt is szabályosan működött, megtartották a promóciós avatásokat is, csak a bölcsészkaron ennek eredménye nem került bejegyzésre. Grafikonunkban azért ábrázoltuk tehát 1702-ig a fokozatszerzéseket, mert tovább, 1711-ig csak a teológiai kar adataival rendelkezünk, ami nem nyújthat a valóságnak megfelelő képet. Tulajdonképpen már a kezdeti promóciós avatások alkalmával szép számban adományoztak fokozatokat a hallgatóknak, 1644-ig átlagban 32 főnek (a legkevesebb 18, a legtöbb 50). I. Rákóczi György háborúja utáni időszakban, az 1640-es évek végén, az 50-es évek fordulóján valamelyest csökkent a fokozatok számának évi ádaga, átlagban 21 diákot avattak fel (legkevesebb 14, legtöbb 25), ez a csökkenés az újrakezdés nehézségeinek tudható be. A helyzet konszolidálódása után az 50-es évek elejétől több mint egy évtizedes békés, fejlődő időszak következett, amelynek eredménye a fokozatok számának lassú növekedésében is megmutatkozott (ádagban évi 48 fő), csúcspontját pedig 1660-ban érte el, amikor összesen 70 hallgatónak adományoztak fokozatot, ebből 11 teológus volt. A török 1663. évi hadjárata megszakította az egyetem rendes működését, az oktatás a háborús évek után csak 1667-ben indult újra a rendes kerékvágásban. Ekkor viszont teljes gőzzel elkezdődött a munka, nem tapasztalható a korábbiakhoz képest visszaesés. A következő másfél évtized nyugalmas időszaka alatt ádagban évi 51 hallgatót avattak fel, de — mint grafikonunkon is látható - a promoveáltak száma meglehetős hullámzást mutat: a 60-as évek végi, 70-es évek eleji stagnálás után az évtized közepére hirtelen megnő a fokozatok száma, 1676- ban eléri a 87-et, majd ugyanolyan hirtelen néhány év alatt vissza is esik az avatások száma az ezt megelőző szintre. A Thököly-felkelés miatti újabb három éves kényszerszünet után (1683-1686) a kezdeti visszaesésből 1690- re ismét eléri a fokozatok száma a felkelés előttiét, majd a század utolsó évtizedében eddig nem tapasztalt növekedés indul el, amely elsősorban a töröktől visszafoglalt, felszabadult országrészekből a nagyszombati egyetemre szabadabban irányuló diákság száma növekedésének tudható be. Ebben az évtizedben, ha az avatások ádagát vesszük, 79 fő esik egy évre, de természetesen a fokozatok növekvő tendenciát mutattak, vagyis 1691-től, amikor csak 41 promoveált hallgató volt, 1697-ig, amikor az avatások száma elérte az évszázadban legmagasabb számot, a 127-et, nőtt. A századfordulóra e szám valamelyest ismét lecsökkent (1700-ban 85 főre). A 18. század első évtizedében a fokozatok alakulásáról a források hiánya miatt 127 127 Kazy pedig az 1706. tanévből tud 33 bölcsész baccalaureus promóciójáról. = Kazy Ferenc: História Universitatis Tymaviensis Societatis Jesu. Tyrnaviae, 1737. 171. p. 48
