Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. (Budapest, 2002)
IV. Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói a korai barokk időszakában (1635–1711)
casuistica, egy controversia, egy szentírástan és egy héber nyelvi tanszék.117 Mindkét kar kezdettől fogva teljes, intenzív és szabályos működést fejtett ki. Az egyetem működését a 17. század folyamán és a 18. század elején többször is megzavarták a különböző háborús események vagy a kor nagy veszedelme, a pestis. Ilyenkor akadozott vagy hosszabb-rövidebb ideig meg is szűnt a oktatás, a hallgatók elszéledtek, a jezsuiták visszavonultak a rend birtokaira. Az első ilyen esemény 1644-ben a harmincéves háborúba bekapcsolódó erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György támadása alkalmával következett be, amikor a fejedelem hadserege szövetkezve a svédekkel elfoglalta Nagyszombatot. Előzőleg az egyetemnek a harmincéves háborúból inkább előnyei származtak, ugyanis az olmützi egyetem működésének megakadása után az ottani hallgatóság egy része 1642-ben átjött Nagyszombatba, ami jelentősen megnövelte a filozófiai kar hallgatóinak számát."8 A háborús viszonyok közepette a bölcsészkaron négy éven át akadozott az oktatás: 1644-1647 között csak az első évre iratkozott be néhány hallgató, a felsőbb évfolyamokon szünetelt a tanítás. Ezenkívül szintén a kar működésképtelenségét jelzi, hogy nem tartották meg a szokásos promóciós avatásokat sem. Befolyásolta továbbá az egyetem működését, hogy 1647-ben újabb jezsuitaellenes áramlat ütötte fel a fejét, amelynek során maguk a katolikusok is a jezsuita rend eltávolítását, vagy legalábbis bntokainak elkobzását kívánták. Míg a bölcsészkar, ha nem is működhetett rendesen, de fenntartotta a folyamatosságot, a teológiai kar működése 1644-től 8 éven át teljesen szünetelt, lévén, hogy nem volt hallgatósága, és csak 1652-ben indult újra az oktatás. A viszonyok rendeződését, az egyetemi munka újraindulását jelzi, hogy a bölcsészkaron már 1648-tól ismét megindultak a promóciós avatások, a teológiai karon pedig 1652-ben találjuk feljegyezve az első teológiai doktort. A következő évek a békés fejlődés jegyében teltek, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a hallgatóság létszáma eddig nem látott méreteket ért el, a két karon együttvéve jóval meghaladta a 200 főt és ez a gyarapodás az 1660/61-es tanévben csúcsosodott ki, amikor az összlétszám elérte a 246 főt.119 117 Hermann Egyed - Artner Edgár: A hittudományi kar története 1635-1935. Budapest, 1938. 13. p. Továbbiakban: Hermann - Artner. 118 Az 1642/43. tanévben (az előző évi 56 után) 77, 1643/44-ben 81 hallgató volt az első évfolyamon, ezt a létszámot csak az 50-es évek végén éri majd el a bölcsészkar. = Szentpétery 17. p. 119 Zsoldos Attila: Matricula Universitatis Tyrnaviensis 1635-1701. Budapest, 1990. VI. 39
