Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. (Budapest, 2002)
II. Kiss József Mihály: A promóciós eljárás
babérkoszorúsoknak a poéták, a magisztereknek pedik a rhetorok ajánlották fel. Az ünnepség az avatottak imaszerű hálaadásával zárult (az Istennek, a Szent-Háromságnak, Szűz Máriának, Szent Ferencnek, az uralkodónak, az egyetem alapítójának és a megjelenteknek). A magiszterek avatására 1753-ig a harmadik év végén, szintén ünnepélyes formában, általában augusztusban került sor. A promóciós eljárás itt is a dékántól való engedélykéréssel kezdődött, melyet a kar adott meg. Ez után a dékán és a kar tanárai a jelöltek bemutatására átmentek az egyetem kancellárjához (praesentatio). A bemutatást egy kari doktor eszközölte, majd a kancellár előtt sor került a hitvallásra és a szeplőtelen fogantatási esküre. Ezzel váltak magiszter jelöltekké (pro suprema philosophiae laurea). A vizsgákon a kancellár elnökölt, s a kar állapította meg ülésén azt, hogy az eredmények alapján kiket fognak avatni, és kik vehetnek részt a nyilvános vitatkozáson. A magiszteri avatás némileg eltért a babérkoszorúsokétól. Ez is az invitatioval kezdődött. Fontos eltérés, hogy a díszterembe való bevonulás után a jelöltek számára licenda megadását kérték a kancellártól. A licentiát a jezsuita tanulmányi szabályzat külön bölcsészed és teológiai fokozatnak tekintette, amely abban különbözött a doktorátustól, hogy ez csak lehetőséget nyújtott annak elérésére. Ez a XVII-XVIII. századra már csak puszta formalitássá vált. A kancellár beszédében megadta a licenciát, melyet a kérvényezője megköszönt majd az avatót felkérte az avatásra. Ez méltatta a jelöltek érdemeit, s sorban átadta a jelölteknek a doktori jelvényeket; a palhumot, a doktori kalapot, a gyűrűt és a könyvet, s végül öleléssel doktorrá fogadta őket. A babérkoszorúsok promóciójához hasonlóan itt is probléma megoldások következtek, azzal a különbséggel, hogy itt csak filozófiai témák szerepeltek. Az avatást itt is a hála- és köszönetmondás zárta. A már többször említett 1753-ban bevezetett reform után sokat veszítettek ünnepélyességükből az avatások, melyek ezentúl „privatim”, avató nélkül, a dékán jelenlétében, az ő, vagy egy professzor szobájában zajlottak.U Az 1753 előtti időszakban többször előfordultak kitüntetéses avatások is. Példaként említjük, hogy 1674-ben gróf Kéry Miidós kapott az 17 18 * 17 Másként epomist, mely a bölcsész doktoroknál piros selyemmel bélelt violaszínű, vágj' egészen piros köpeny volt. 18 A quadratust, mely vörös színű négyszögletes kalap volt. Szentpétery 62. p. 17
