Bognár Krisztina - Kiss József Mihály - Varga Júlia: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635-1777 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 25. (Budapest, 2002)
II. Kiss József Mihály: A promóciós eljárás
II. A promóciós eljárás Az egyetem berendezkedése, a tanulmányok egymásra épülése a XVIII. század közepén Mielőtt megismerkednénk az avatások menetével, szükséges, hogy megismerkedjünk az egyetem működésével. Az egyetem berendezkedését, a tanulmányok egymásra épülését a jezsuita korszakban jól szemlélteti Bél Mátyásnak 1736-ban Bécsben megjelent Magyarország leírásának második kötetében a Nagyszombat városát ismertető szövegből az egyetemre vonatkozó rész. Az alábbiakban ebből idézünk: „Ahogyan tehát minden egyetemen, úgy a nagyszombatin is a legfőbb hatalom és döntés a professzoroké. Az első közöttük az egyetemnek is és a Jézus Társaságnak is rektora. Ezért a tisztelet okából magnificus és clarissimus a jelzője. Mindenki más előtt övé a legnagyobb tekintély, állását három évig látja el: ennek elmúltával más következik, akit a Társaság nevez ki. A méltóságban második hely a kancelláré, akit ugyancsak a jezsuiták rendjéből választanak. Hogy pedig az egyetem törvényein 'és kiváltságain őrködjön, amplissimus címmel szokták illetni. A hivatalban harmadikat elnöknek hívják, hogy a bíráskodásoknál és viszályok esetén elnököljön (amikben nem szokott dönteni a papság), s ugyanő ítélkezik és szabja ki a büntetést, ha bűntény, ha gyilkosság történik, ha zavargás, rablás, valami viszály támad; Ekként helyettese a rector magnificusnak azokban az esetekben, amik a bíráskodásra tartoznak. Ezért választják a jogászok közül és megmarad élete végéig, mintha prorektor volna, ugyanazzal a címmel, ami állásánál fogva megilleti. Ezt megint a jezsuiták közül kikerülő méltóságok követik: a négy dékán, azoknak a karoknak a száma szerint, amiket fakultásoknak hívunk. Ennyi kar van ugyanis: első a teológiai, második a jogi, harmadik a filozófiai, negyedik a nyelveké, vagyis azoké a tanulmányoké, amiket humanitás tárgyainak hívunk. Gyógyászati, azaz orvosi kar még nem tudott alakulni; nem azoknak hiánya miatt, akik tudnának és akarnának vele foglalkozni, hanem mert ennek a karnak illendő megalapítására és fönntartására még nem akadt mecénás. ... Egyébként van itt is orvos, ugyanő professzor, és mint mondják, az egyetem rendes sfndikusa akit magnificus és excellentissimus 11
