Farkas Gábor Farkas: A Nagyszombat Egyetemi Könyvtár az alapításakor, 1635 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 23. (Budapest, 2001)
Antiquissima Turociensis
13. Ms J 1. (Nagyszombat S.J. - 1632. Némethi Jakab) Nem szerepelt a katalógusban. Ms J 2. (Nagyszombat S.J. - 1690. Szentiványi Márton) Nem szerepelt a katalógusban. (Pozsony S.J. - 1655-1663.) "Guilermus Postilla in Domin(icalia) Evan(gelia) et Epistolas in rubra m(embrana?) in 4. " Antiquissima Turociensis I. kollekció 13. szám Kolligátum 1.: GUILLERMUS Parisiensis O.P.: [Postilla super epistolas et evangelia] Postille maiores in epistolas et evangelia per totius anni decursum, tam domi- nicalium quam ferialium, quattuor temporum, quadragesime, passionis Christi quattuor evangelistarum, de tempore et de sanctis. Una cum morali evan- geliorum expositione, doctorum additionibus, ... premissis quibusdam annota- tionibus ... . Exquisit a correctione, novaque pressure solertia elucubrate. [Collegit] (fráter Guilhelmus ... théologie prof essor ... Parrhisius educatus ... in unum ... volumen. [Ed.] Johannes Deverdellay) Venundatur Lugduni, [c. 1507?], ab Stephano Gneynard, in vico Merculiali, prope Sanctum Anto- nium. 4° - [8] 266 [7] ff. [hiányzik a 8. számozatlan, az 1. és a 266. számozott levél] - Baudrier XI. 186-188. Kolligátum 2.: JACOBUS de Voragine O.P.: [Legenda aurea] Legenda hec aurea nitidis excutitur formis, claretque plurimum castigatione usque adeo, ut nihil perpe- ram adhibitum semotumve, quod ad rém potissimum pertinere non videatur, offendi possit. Lugduni — Parrhisiis, (1509), venundatur ab J. Huguetano, (impr. ... per C. Davost alias de Troys, [Lugduni], expensis ... J. Hugue- tan). 4° - [10] 178 ff. - Baudrier XI. 282-283. Eredeti vörös bőrkötés fatáblával. A 17. századi pozsonyi katalógusban vörös hártyakötésként szerepelt, amit tévedésnek tartok. Kézzel írt tartalomjegyzék a hátsó táblán. Magyar és latin nyelvű feljegyzések az utolsó lapon: "Christus Jesus Istennek fija". Várdai Tamás királyi sze- mélynöké volt a kötet 1547-ben, aki a könyv végére feljegyezte fiai: Péter, Zsigmond, János és II. Péter születését. Elképzelhető, hogy tulajdonosa a könyvét még az itáliai peregrinációja idején vásárolta. Mivel 16
