Ács Tibor: Hadi tanfolyam a Bölcsészeti Karon és a Pesti Egyetemi Légió 1848-1849 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 22. (Budapest, 2001)
II. A pesti egyetemi légió megalakulása, katonai tevékenysége a téli és tavaszi hadjáratokban, 1849. január–április
Becséről azonnal elindította a péterváradi tartalékzászlóaljat, a Kiszombornál harcoló alegységei segítségére, de mire az Kiszomborhoz ért, az ottani erőit szétverve találta és ezért azonnal visszavonult. A 2. dandár csapatainak arctámadása és átkarolási manővere meglepte a Kiszombort védő ellenséget, amely súlyos veszteséget szenvedett és csak kisebb csoportjai tudtak pánikszerűen elmenekülni. Perczel tábornok hadtestének többi csapatai is sikerrel hajtották végre aznapi harci feladataikat. Perczel Mór tábornok, amikor az OHB elnökének jelentette az 1849. március 22-i győzelmet, kiemelte a kiszombori ütközetet, megállapítva: „A Maroson át Makónál átküldött kis dandáron igen jelesen viselé magát, Zomborfalut elfoglalá; az ellenség közül 80-100-at levágott, 150-et elfogott, kik közt több császári tisztek és határőrök is voltak. 120 lőfegyver jutott birtokunkba. Ekként majd csak felszereljük népünket. A kis Zomborban létezett szép mennyiségű gabonát is birtokunkba ejtettem, már nagy részét át is szállittatám.”2’1 Ebben a győztes ütközetben jelentős szerepet játszó pesti egyetemi légió harctevékenységét is megörökítette Tavasi Lajos főhadnagy, „A kis-zombori csata márcz.22-én miként végződött?” című írásában.230 231 232 A korabeli csataleírás szerint a pesti egyetemi légió, élén parancsnokával, harcrendben „Rajta magyar! Előre!” kiáltással tört előre. A légiósok csatárláncban előrenyomulva és tüzelve jó néhány szerb felkelőt lelőttek, közben egy erdei ösvényen két megrakott szekeret, két- két lóval befogva, zsákmányoltak. Az erdő sűrűjében Keményít József légióparancsnok, mivel még Stalajkó Mihály, a légió dobosa is puskát ragadott és a legvakmerőbb csatárok között legelöl volt, elkiáltotta magát - „Előre! Rajta! Mi hátunk mögött van úgyis a mienk már, keressük azt, mi elől van!” A meglepett szerb felkelők a légió sortiize után látva és hallva, hogy az erdő magyaroktól elevenedik meg, fegyvert és felszerelést eldobálva menekültek a ruháikat megszaggató sűrű erdő tövises fái közé. „Szilaj futásnak eredtek, - írta Tavasi - de tüzből tűzbe futottak, mert amint a hajtóvadászatnak czélja volt, mi éppen a tömöttebb sorokban akkor átkelt Turszkiakra kergettük őket. Ki onnén megmenekült, ismét ránk jött, és így kézről kézre adtuk őket egymásnak.” Az egyetemi légió harcrendjének második lépcsője csakhamar az ellenséget üldözve elérte az erdő közepét, melynek egyik kis tisztásán már ott állt az első lépcső csatárai rohama során elfogott Zavisics határőr főhadnagy, akit Kis György (Gusztáv), a légió tizedese ejtett foglyul. A fogoly ellenséges tiszt 230 Olchváry 154-156.0.; Varsányi 460.o. 231 OHB 1849:3955.; Közlöny, I849.március 27./63./sz.-225.o.,Uo. március 29. /65./sz.231 .o.; Honvéd, 1849.április 278l./sz.317.o.; KLÖM XIV.726.o. 232 Tisza-Vidéki Emlék /Újság/, 1849.április 21. /30./sz.2-4./ 234-237.A). 83
