Ács Tibor: Hadi tanfolyam a Bölcsészeti Karon és a Pesti Egyetemi Légió 1848-1849 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 22. (Budapest, 2001)

I. Haditanfolyam a bölcsészkaron, 1848. október–december

pályára készülő tanulók. Sőt a gyakorlati szabályzat előírásainak tanulása során megismerték az alegység és csapat alaprendeltetésére való felkészítésének főbb formáit, a szakasz, század, osztály, zászlóalj harceljárási szabályai gyakorlási módjait és jelentőségét.

A tanrendben szereplő hadi történet tantárgy először mint hadtörténeti felolvasások elnevezéssel jelent meg a rendeletekben. Vasvári Pál szerint ő, Nyáry Pál és Csányi László buzdítására vállalta el a pénzügyminiszteri titkárság mellett az egyetemi hadtörténeti előadásokat és azokat heti 5 órában tartotta meg: hétfőn a hatodik (du. 2-3), kedden az első (8-9), szerdán a hatodik (du. 2-3), csütörtökön az első (8-9), pénteken a hatodik (du. 2-3) tanórán. Felkészültségéről és tanítási módszeréről kapunk értékes képet, amikor felidézzük saját vallomását: „Rám nézve kissé váratlan feladat volt a „hadtörténetek” előadása, mert a csaták leírását katonai szempontból kellett tárgyalnom, s a tactica és stratégia szabályai szerint elemeznem. Azonban természeti hajlamom tárgya a história lévén, legyőztem minden akadályokat s összeszedvén az e czélra használható külföldi szakműveket, csataterveket és ütközeti képeket, oly változatossággal adtam elő a különben egyoldalú tárgyat, hogy tanítványaim s bíráló diletáns hallgatóim teljes méltánylatát és rokonszenvét megnyertem.”79 Ezt teljes mértékben igazolja

pézügyminiszteri kollégájának, Pongrácz Lajosnak visszaemlékezése is, aki egyik hétfői, szerdai vagy pénteki délutáni előadását végighallgatta és benyomásait Vasváriról így örökítette meg: „ez időben a m.kir. tudományos egyetemen, mint történeti rendkívüli tanár hetenkint szintén tartott előadásokat „a hadászat történetéből.”

Midőn egy alkalommal Vasvári előttem a magyar történeti írók irályának modora és előadása ellen kikelt, kérdem őt, vájjon olyféle irályt ért-e milyenen például Lamartine kezdi „Histoire des Girondins”-jét: Mirabeau vénáit de mourir”? -. Igen! válaszolt ő mosolyogva, ki észrevenni véltem, hogy ez időtől bennem mégsem oly falusi, Pesten ez időben szóban és írásban divatszerüleg gúnyolt „táblabírót” látott, ki csak arra való, hogy az adóügyi bureauban addáljon, szubtraháljon, stb.

Vasvári igen alkalmatlan időben, délutáni két órakor tartá bizonyos napokon érintettem előadásait, melyek egyikének meghallgatására Budáról Pestre lesétálva, jókor helyet foglaltam az egyetemi épület második emeletének egyik helyiségében. Alig valánk összesen 20-30-an, kik a fővárosban érdemesnek tartottuk a híres szónoknak, - kit különben a szabadban ezrek gyűltek egybe meghallgatni, - előadását élvezni; én pedig a körülöttem pezsgő, tréfáló 18-20 éves hallgatók, s maga a 22 éves tanár előtt úgy tűnhettem föl az iskolapadban, mint „Zolki” a vén lengyel diák! * 36

79VKM 1849.; N.i.i. 1.doboz, llS.íölió

36