Ács Tibor: Hadi tanfolyam a Bölcsészeti Karon és a Pesti Egyetemi Légió 1848-1849 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 22. (Budapest, 2001)

Okmánytár (1–62. okmány)

a híd őrizete által a dolgon segítve még nincs, mert az egész Tisza egy végtelen hosszú híd. Még, azonkívül csapatjaink igen csekély számúak, mert az összes létszám csak mintegy 300 ember, 24 lovas és 3 ágyú. De ez még nem volt vég-elhatározása miután még folytonosan új híreket várt, és egyúttal mások nézetét és véleményét is kiakarta hallgatni, és a Tisza jegének szilárdságát megakará próbáltatni.

Én részemről megkérdeztetve azt tervezém, hogy miután a Tiszán most mindenütt híd volna, és mi a valóságos hidat nem védelmezhetnék, támadjuk meg az ellenséget meglepve: magában a faluban, annyival inkább minthogy azok, csak előőrsök lehetnek és a fősereg, ha igazán azzal függnének össze, hihetőleg legalább egy állomással távolabb leend és a 80 vagy 100 lovasról az volna a hír, miszerint ők együtt, némelyek szerint egy urasági kastélyban, mások szerint egy nagyobb juhakolban tanyáznának; és minthogy a lovasság magát a házak között a szekereken oda szállítható gyalogság ellen úgy is csak igen nehezen védelmezhetné.

Agonasztnak ezen terv fölötte tetszett, ő azt, teljes örömmel elfogadá és köszönettel magáévá tévé. Ennélfogva azonnal rendelt volt a községnél rögtön kiállítandó számosabb előfogatot, rendelé éjjel 1/2 2-re a csapatokat össze doboltatni és a mondott terv kivitelére mindent megtenni.

Gyűltek már a csapatok, amidőn a helybeli jegyzőtől, ő hozzá a Poroszlótól írott és másolatban .///. alatt idé mellékelt levél érkezék.

Ez ujjólag megváltoztatta a dolgot, a századost ki a levélnek hitelt adott elcsüggeszté, ollyannyira, hogy a már elfogadott tervet egészen elejti, úgy vélekedvén, hogy ha illy tetemes erő van az előőrsök háta mögött, akkor az sikerülésük esetén is, - a mi azonban kétkedni látszott, bosszúra kelve, megfogyott csapatainkat űzőbe venné, megsemmisítené és mi még ágyúink vesztével is lakolnánk, mert az ellenség lovassága, a hosszú út fáradalmai által erőtől kimerített csapataink felett, kik a megelőzött napon is Újvárosból a végtelen hosszú és nehéz utat gyalog tették meg - nagy előnnyel bír; hogy a mi csekély számú csapatjaink nagyobbára puszta gyakorlatlan ujonczokból állnának, akikre - az ő vallomása szerint csak a légió fiatalságát véve ki, támaszkodni épen nem lehetne. O embereit ismeri, hiszen ők még a hídnáli előőrsi állomást is odamerték hagyni, midőn a visszatérő huszárok a távollévő ellenségről csak hírt hoztak volt, azon kívül még senkire sem támaszkodhatnánk, Perczel tábornok úr seregét nem is tudjuk hogy hol volna, és mi még Újvárastul 6-7 mérföldnyi távolság által vagyunk elmetszve.

Azt rendelé tehát, hogy bevárván a reggelt és az alatt talán, az újonnan kiküldött előőrsök által uj hiteket vevén, hajnalban pedig kirendelt polgáremberekkel együtt, az őrök visszatérte után a hidat lerontván, - vonuljunk a legközelebbi helységbe vissza és pedig olyanba, a melly irányában elérhetnék a Perczel tábornok seregéhez, melyhez szükség esetén csatlakozhatnánk, vissza, vagy oldalra vonulásunk azonban mindig olyba tekintessék, hogy tulajdonképpeni állomásunkról és feladatunkról azért le nem mondunk.

151