Kiss József Mihály - Szögi László - Varga Júlia: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, repertórium 1635-1990, II. kötet - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 20. (Budapest, 1999)
Bevezetés
Bölcsészettudományi és Természettudományi karok mellett létezik a Tanárképző Főiskolai Kar, és karokon kívüli önálló egység jelenleg a Szociológiai-Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ. Levéltári anyagunk gyarapodásának egyik része az immár rendszeres és szabályszerű iratbegyűjtésekből adódik. Az egyetem valamennyi központi szervétől folyamatosan vesszük át az iratokat és így az előző kötet 1975-ös időhatárától számítva újabb másfél évtized iratanyaga került a Levéltárba. Jelenleg a legfontosabb iratsorozatokat már a rendszerváltásig, 1990-ig őrizzük mind a Rektori Hivatalból, mind a karok dékáni hivatalaiból. E fondok állagai még a hagyományos rendszer szerint folytatódnak, de már most jeleznünk kell, hogy pl. a klasszikus egyetemi és kari tanácsi jegyzőkönyvek a kilencvenes évek elejétől megszűntek, mivel az elmúlt évtizedben a hangfelvétel készítése vette át az írott jegyzőkönyvek szerepét, így e fontos egyetemi forrássorozat teljesen át fog alakulni. Levéltárunk több kezdeményezést tett a jegyzőkönyvek forrásértékének megőrzésére, de nincs abban a helyzetben, hogy a hangfelvételek átírását el tudja végeztetni. Mindez előrevetíti annak szükségességét, hogy a Levéltár hangarchívumát fejlesszük, természetesen jelentős anyagi eszközöket igénylő beruházásokkal. Új elemként jelentkezett gyarapításunkban, hogy a karoktól az 1966/67-es tanévig immár a hallgatói törzskönyveket is átvettük, mivel egyes kari irattárakban igen rossz körülmények között őrizték azokat. A kisebb forrásértékű, azonban fontos kiegészítő adatokat tartalmazó bekötött formájú hallgatói beiratkozási lapokat két kartól szintén 1990-ig vettük át. Hasonlóképpen begyűjtöttük az államvizsga és szigorlati jegyzőkönyveket a fenti időhatárig. Kisebb mértékű volt gyarapodásunk a tanszéki iratanyag esetében, aminek részben az az oka, hogy a Levéltár raktári kapacitásának szűkössége miatt elsősorban a központi szervek iratainak átvételére koncentrálta erőit, másrészt az, hogy a tanszékek általában csak helyváltoztatásuk esetén fogadták szívesen a Levéltár ilyen irányú kezdeményezéseit. Mivel a jövőben mind a Természettudományi, mind a Bölcsészettudományi Kar számos tanszéke és intézete helyet fog változtatni, várható, hogy a Levéltár ilyen típusú feladatai növekedni fognak. Jelentősebbnek mondható gyarapodásunk a professzori hagyatékok, a személyi fondok esetében. Ennek oka az is, hogy az Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára, illetve az Egyetemi Levéltár között pontosítottuk a gyűjtőköri elhatárolást, így néhány irathagyaték 5
