Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

III. Tamás Lajos, a tudós és tanár

243

szótári szókészlet viszonyával és az akkor készülő Értelmező Szótár ezekkel kapcsolatos szerkesztési elveivel foglalkozik

A Magyar Tudomány című folyóiratban 1970-ben, az MTA Nyelvtudományi Intézete munkatársainak közreműködésével (Bakos Ferenc, Dezső László, Grétsy László, Hutterer Miklós, Imre Samu, Kiss Lajos, Rédei Károly és Szépe György), Tamás Lajos összegezte a nyelvtudomány feladatait Magyarországon a felszabadulás után, szólva az elért eredményekről, de nem elhallgatva a fogyatékosságokat sem, amelyek mint írja, bizonyos szempontból kijelölik a jövő feladatit is (Nyelvtudomány

, Magyar Tudomány, 1970. 4-5. 209-216).

Szófejtései

Általános nyelvészeti érdeklődése mellett talán egyik legerősebb oldala a szófejtés volt. Sok ismeretlen szó eredetét bogozta ki és jó néhány tévesen magyarázott szó történetét igazította helyre. A román borcan-ról kimutatta, hogy nem a magyar borkanná-ból, hanem a bokal(y)-ból származik (A román borcan eredetének kérdéséhez, Magyar Nyelv, 53, 1957. 227-228). A román tájnyelvi odos növénynévről kimutatta, hogy a magyar vad-ász (a vadóc régebbi alakja) szóból származik. A régi magyar nyelvben ugyanis volt egy azóta feledésbe merült zab jelentésű ősz szó. Ebből való a román odos, nem pedig a vadzab-ból.

Az 1975-ben tartott etimológiai konferencián Tamás Lajos figyelemreméltó előadással szerepelt, Néhány szófejtési tapasztalat címmel, amelyben azt javasolta, hogy hasznos lenne egy olyan gyűjtemény összeállítása, amely módszertani útmutatóul is szolgálhatna a szófejtők számára. Ha végigkísérjük Tamás tanulmányait, kiderül, hogy csupán az ő munkáiból készíthetnénk egy ilyen válogatást, szófejtései során ugyanis gyakran folyamodik az általános nyelvészet új eredményeihez.

Néhány jelentősebb írása, amelyben szófejtéssel foglalkozik: A román népnyelv néhány magyar eleméről (Nyelvtudományi Közlemények, 59, 1958 177-181). Ebben a mi-nú-cá, a dintruéle, az (a) ’ndárádi, és a hodhti, hod/ái szavak eredetét kutatja. Varia etymo/ogica (MTA I Osztályának Közleményei, 15, 1959. 73-85.). című tanulmányában a tájnyelvi román hamleti = kénlap, kéngyertya, az a