Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
egy és ugyanazon cikkében többféleképpen írja (istro-román, istro-romín). A roman nép magát román-nak nevezi. Ezt a speciális d hangzót idegenek nehezen tudják kiejteni. Siegescu felveti a kérdést, hogy miként jelöljék a magyar írásban. Röviden kitér az írás fejlődésére, majd megvizsgálja, hogy az egyes szerzők milyen hanggal helyettesítették. Fogarasi István 1648- ban írott kátéjában nem használja a román szót, mivel oláh egyházról beszél. Az d-t egyszerű e-vei jelöli. Ha Fogarasit követnénk, akkor romén-1 kellene írnunk, ami hangtanilag helytelen. 1674-böl van egy másik szövegünk, melynek helyesírása sokban hasonlít a Fogarasiéhoz. E szöveg megőrizte azt az ódát, amellyel Mihail Haliéi hittudományi hallgató 1674. október 20-án Bázelben Pápai Páriz Ferencet orvosdoktorrá avatása alkalmából köszöntötte. Halici, karánsebesi románként anyanyelvén köszöntötte. Az á írásában Halici nagyon következetlen. Hol e-vel, hol ae-ve 1, hol pedig w-val jelöli. Siegescu megemlíti az 1670 körül megjelent Dictionarum valachico-latinum című szótárt is, amely az d-t e-vel, majd t5-vel jelzi. Viski János, református pap, 1697-ben lefordítja Boldogfalván (Hátszeg mellett) Dávid zsoltárait románra. Ebben az d-t egyszerű t'-vel írja Gheorghe Lazár egy 1808-ban írt ódájában az d-t o-val, e-vel és /-vei jelöli Petre Furdui 1818-ban Abrudbányán írt versében, amelyben a bányát magasztalja, következetesen /-1 használ az d jelölésére. E müveket nyomon követve Siegescu rámutat arra, hogy alig van magánhangzó, amelyet ne használtak volna az d jelölésére. A román szó a latin romanus-bó\ származik. Siegescu leírja azokat a hangtani változásokat, amelyeken az eredeti a hangzó átment. A hangtan szerint a román szót román-nak kell írni. A magyarban használatos román elnevezés maradhat továbbra is - Siegescu szerint - a nép megjelölésére, csak a nyelvészetben nem tartható fenn, mivel a román alatt a latin nyelvek öszessége értendő. Ezért egy új, egységes alak meghonosítását javasolj. A Dictionarium Va/achico Latinum című tanulmányában' ", amint a címből is kiderül, a szótárral foglalkozik. Rámutat arra, hogy valószínűleg magyar ember birtokában volt, mert a latin jelentés mellett helyenként a magyar megfelelőt is megtaláljuk. Talán a kétnyelvű szótárból háromnyelvű szótárt akart készíteni és belefáradt a munkába, vagy 3I- Egyetemes Philologin/ Közlöny. 1905. 77-80.
