Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
114 jelen van, noha csak formailag, mert a valóságban nem adja össze őket. Siegescu szánalommal ír ezekről a “férjhez ment leányokról“, akik rendszerint gyenge testalkatú, a terhes háztartást nehezen elviselő egyének. A gyermekek aztan, mint afféle igazi gyermekek, hamar megunják egymást és kész a válás. A leány összeszedi holmiját, otthagyja férjét és vagy visszaköltözik a szüleihez, vagy más férjet keres magának. Valóságos partnercsere megy végbe. Van olyan tizenhat éves leány, akinek már két férje volt. Ami a házasságból született gyermekeket illeti, azok mindenhová követik anyjukat. Az ilyen “mesébe való gyöngyéletnek“ vége szakad akkor, amikor a legény visszatér a katonai szolgálatból. Ekkor újra keres magának egy szabad leányt a faluban, akivel annak rendje és módja szerint megesküszik. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy utolsó próbafelesége várjon rá. Az esetek hatvan százalékában a katonaviselt legények első próbafeleségüket veszik el, ami Siegescu szerint azt a régi mondást igazolja, hogy “hazát, szülőföldet és első szerelmet feledni nem lehet“. Mély aggodalommal tölti el őt ez a szokás, amely ragadós “mint a lépfene“, és napról napra tovább terjed. Ezért tanulmányozza behatóbban. Iosif Siegescu tagja volt 1898-tól a Budapesti Philológiai Társaságnak, melynek elnöke Heinrich Gusztáv volt. Részt vett a felolvasó üléseken, és tanulmányokat közölt az Egyetemes Philológiai Közlönyben. Ezek közül szeretnék néhányat ismertetni megjelenésük sorrendjében A “román" szó írása a magyar nyelvészeiben'11 című írása Heinrich Gusztáv elnök azon javaslatára jelent meg, amelyet az egyik felolvasó ülésen Alexics György előadásában a román szó használata ügyében tett. Siegescu javasolja, hogy a Philológiai Társaság tegye lehetővé, hogy a tudományban és különösen a Közlönyben, teremtsenek egyöntetűséget a román szó írásában Lényegtelen, hogy melyik alakot veszik át, a román hangtannak megfelelő román-X, a német rumán-X vagy a francia roumain- t. A fö, hogy az illető alakot következetesen használják. Utal néhány magyar íróra, akik különféle elnevezést használtak a román nyelv megjelölésére. Hunfalvy Pál a nimnny, Réthy a rumén, Kiss Gábor a rumán alakot használja, Alexics pedig az Egyetemes Philológiai Közlöny 311 Egyetemes Philológia Közlöny. 1904. 485-488.
