Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
85 Budapesti évei Naszódról való távozása után, Budapesten megváltozott az emberek iránti magatartása: udvariasabb, elözékenyebb lett, mivel már nem kellett félelmet és tiszteletet ébresztenie, mint a “határőrök diktátora“. Itt azonban egyéb támadások érték. Először is Al. Roman volt tanítványai támadták, mint Ilane Chendi, aki a budapesti Román Tanszéket és annak tanárait így jellemezte: “valamennyien, Ciocan úrral az élen, Alexicset is beleértve, nem egyebek, mint e tanszék szerepének és jelentőségének durva kicsúfolásai“254. Az Aradon megjelenő Tribuna poporului is kissé éles hangon írt róla: “A híres Csókán János megtette első bemutatkozását nyelvészeti ismereteit illetően. Ez a bemutatkozás borzalmas, de Ciocan számára eszköz“255. A cikk utalt a naszódi gimnázium évkönyveire (az úgynevezett report-okra), amelyek román és magyar nyelven jelentek meg. Ezekben Ciocan is közölt néhány jelentést, melyekből fény derült a budapesti egyetem román nyelv és irodalom tanárának román nyelvtudására. Az állítottak alátámasztása végett idézett a lap Ciocan jelentéseiből néhányat, majd kissé cinikusan leszögezte: “Ha ez is román nyelv, akkor Ciocan úr kiváló (“eminmtye“) ember. Mi azonban azt hisszük, hogy Ciocan úr “jelentése“ a román nyelv eltorzítása, és ha Ciocan úr így beszél a katedráról is, akkor megteheti a román népnek azt a szívességet, hogy minél ritkábban álljon ki a katedrára: annál kevésbé fog gúnyt űzni abból! Ami a hallgatókat illeti, nem hisszük, hogy akadna egy, aki ne nevetné ki a “kiváló“ (eminmtye) tanárt, és aki képes lenne tanulni valamit Ciocan úrtól“256. I Ciocan a budapesti egyetemen a következő tárgyakat tanította: a román nyelvtan rendszere (fonológia, morfológia, szintakszis, jelentéstan, szóképzés): román nyelvtan (gyakorlati tanfolyam kezdők számára); a román nyelv és irodalom története a XVIII századig, a XVIII. és a XIX. században; román egyházi nyelv a XVI. és XVII. században; román krónikák a XIX. századig; a román prózairodalom; a román :M Chendi. Ilaric: < 'a te dm de liniba romána. Tribuna. Arad. 1910. 10. Tribuna poporului. Arad. 1899. 135. I. 256 Uo.
