Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
Bevezető
“Mihelyt az adatokat és a belőlük kiolvasható tényeket mellőzve a feltevések sikamlós talajára lépünk, hol van a határ, ahol megállásunknak okát tudjuk adni?“ (Tamás Lajos) BEVEZETŐ 135 éves múltra visszatekintve egy szerteágazó tudományos és oktatási folyamat szükségessé tette a budapesti Román Filológiai Tanszék történetének számbavételét Nemzetközileg is az egyik legrégibb román tanszék a pesti egyetemé. Nem tisztázott, hogy eleve annak nevezték hivatalosan is, de szerkezetében és működésében tanszéknek tekinthető. 1863-ban jött létre, abban az esztendőben, amikor Torinóban is megalakult egy román nyelvi és irodalmi tanszék Giovanelli Vegezzi Ruscala, Vasile Alecsandri népi ihletésű költeményeinek olasz fordítója kezdeményezésére és közreműködésével. Itt megiegyzendő, hogy Romániában, Jászvásáron csak 1893-tól, Bukarestben pedig 1904-től indult meg rendszeresen a román nyelv és irodalom oktatása, igaz azonban az is, hogy olyan, ma már európai hírű tudósok vezetésével, mint Alexandru Philippide Moldvában és Ion Bianu Bukarestben. A pesti Román Tanszék létrejöttében politikai tényezők is fontos szerepet játszottak. Az Osztrák-Magyar Monarchia folyamatban lévő nagy átalakulási szakaszában a magyarországi és az erdélyi románok azon igényeinek akartak ezáltal eleget tenni, hogy nemzetiségük a többi nemzet kulturális szintjére emelkedjen. A román nemzetiségi középiskolák kialakulása maga után vonta egy román nyelvű egyetem felállításának gondolatát. Az 1848-as balázsfalvi gyűlés 16 pontja között már szerepelt a román nemzetiségi egyetem állami költségen való létrehozása. A Monarchia területén élő valamennyi román kívánságait tartalmazó gyűlés határozatait Andrei $aguna érsek vezetésével küldöttség juttatta el Olmützbe az uralkodóhoz.
