Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
41 későbbiek során, hogy nem készített feljegyzéseket tanárának elbeszélései alapján, aki “sok embert ismert és jól ismerte a mi életünket és szenvedéseinket. O is elégedetlen volt saját magával, sok áldozatot hozott, míg aztán önmagát is feláldozta más áldozatok következményeinek elviselése végett.“125 Utolsó éves egyetemista lévén, Brani$te hozzáfogott szakdolgozatának megírásához, melynek címe: Schiller magyar fordítói. Roman azonban rábeszélte arra, hogy írjon románból dolgozatot, annak érdekében, hogy a tanszéken maradhasson Beszélt Beöthy Zsolttal, a magyar irodalom és esztétika tanárával és Heinrich Gusztáv német irodalomtanárral, akik ugyancsak kedvelték Brani§tét. Végül egy kis monográfia mellett döntött Andrei Mure$anuról, amelyet a Petru Maior Társaságban is ismertetett. Al. Roman szerette volna, ha tanítványa egy évet Grazban, a híres romanista Schuchardt irányítása alatt és egy évet a strasbourgi egyetemen töltene. Itáliába is el szerette volna küldeni, amelyet Roman “a művészetek, nem a filológia hazájának tart“126. Terveinek azonban, minden fáradozása ellenére, anyagi akadályai voltak. Közbenjárt pedig jó barátjánál, Lupa$cunál, a bukaresti Transilvama Egyesület titkáránál, a “nagy ösztöndíj“, kb. 1500 frank kiutalása végett és a Gojdu Alapítványnál, hogy továbbra is, egyetemi tanulmányai befejezése után, folyósítson Bram$te részére felemelt ösztöndíjat. Roman próbálkozásai kudarcot vallottak. Brani§te doktorált, de nem ő került a tanszékre. Disszertációjában az újlatin nyelvekkel foglalkozott. Egy brassói gimnáziumban kapott tanári állást. Al. Roman, aki “minden követ megmozgatott“, 1893-ban levélben fejezte ki sajnálkozását, hogy nem sikerült visszatartania a budapesti egyetemen127, és arra buzdította, hogy ne hagyjon fel a reménnyel, hogy a pesti Román Tanszékre kerüljön. Az elmondottak alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Al. Roman nemcsak jó nevelő volt, hanem emelte tanszéke hírnevét is új tantárgyak bevezetésével és a leadott tananyag tudományos szintjének 125 Brani$te. Valeriu: Ainintiri din inchisoore. Bucure§ti, 1972. 144. 126 Uo. 146. 127 Bältescu. Mircca: Prof. dr. l 'aleriu fíroni^te.Anuarul liccului nr. 1 din Bra$ov. 1968. 149.
