Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
27 résznél kell feltüntetni “7~ Nézetei alátámasztása végett, Roman Raynoard, Du Meril, Chevallet, Blanc, Fuchs, Diez, Perticari, Galvani, Tidal, Sclnichardt, Ascoli, Mussafia, Hasdeu, Cihac müveit idézi Foglalkozik a szókinccsel, latin alkotóelemekkel, nyomon követve egyes szavak fejlődését történelmi grammatikai szempontból, miután részletesen tárgyalja az egyes szófajokat: főnév, melléknév, a hangképzés és a névragozás, a számnév, a névmás, az ige stb. A román nyelv legrégibb emlékei című előadásában az 1600 előtti kiadatlan román szövegeket vizsgálja, valamint Coresi és Cantemir, Hasdeu, Al. Papiu llarian és mások egyházi írásait. Külön fejezetet szentel az okleveleknek (zapis), kihangsúlyozza ezek tanulmányozásának hármas filológiai fontosságát: nyelvjárási, hangtani és mondattani szempontból. A továbbiakban a nyomtatásban megjelent könyvekkel kapcsolatban, Coresi írásait említi, megjegyzéseket fűz azok nyelvezetéhez Timotei Cipariu, Áron Densusianu és mások véleményének figyelembevételével Az 1560— 1582 között nyomtatott könyvek tárgyalását a Palid de la Oräftie (Mózes I-II. könyvének fordítása) kevés példányszámára való utalással fejezi be. Hurul és $incai krónikáival is foglalkozik előadásaiban. Al. Papiu llarian Gh. piacai élele és miivei című írásából ihletődik $incai elemzésében, amelyet meglehetősen hűen követ. Általában idealista szemlélet jellemzi előadásait; ami a nyelvet illeti, azt a nézetet vallja, hogy még nem tisztázott az a kérdés, hogy a természet, az ember vagy az Isten hozta létre: “Akárhová helyezzük el, felülmúlhatatlan, a természetben semmihez sem hasonlítható. Ha a természet terméke, akkor a legmagasabb, a legmagasztosabb, a legteljesebb, amelyet a természet az ember számára megőrzött; ha az emberi művészet alkotása, akkor ügy tűnik, hogy az élő művész ugyanazon a szinten van mint a teremtő Isten ,“7' Ki kell emelnünk Roman előadásainak társadalmi mondanivalóját. Amikor a Román közmondások-ról beszél, rámutat arra, hogy a legtöbb törvény borzalommal tölti el a népet, mivel “a törvény olyan, amilyennek az urak csinálják“, a nép kárára. Az emberi igazságérzetet magasztalván. " Popa, Mircea: Douő islorii öle Hteraturii románé ín manuscris. Revistá de istorie §i tcoric litcrará. 1975. 3. 426. 1 Ncam(u. Gelu: Alexandru Roman profesor Io Universitäten din Budapestet (1863- 1897). Anuarul Institutului de istorie $i arhcologic, Cluj-Napoca. 1976. 344.
