Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
IV. Összegezés
254 A sátor és a katun Egyik Keletről dobbant a Dunatájra A másiknak Délről bújt ide a nyája Mind a kettő nyíllal tegezében Vert tanyát a népek östemetőjében Egymást tán többet verte mint ölelte Árpád és Basarab kárpáthoni népe Konkolyozott a földjén áldás helyett átok Vihogtak a vérén mágnások, bojárok Csikósok, csonábok csontos ivadéki Egy balsorsotokkal mikor békültök ki9 Hiába lobogott Mátyás igazsága? Hiába hamvadt el a temesi máglya9 Duna! Halálfolyó, fekete kikötő9 Vagy örök frigyre, életre ihlető9 Hordd el a múlt minden mocskát, mételyét Fogadd a méhedbe népeid életét! Örvénylő néphullámok habzó taraját Verd vissza kétcsúcsú kárpáti Ararát! S mint új Sión hirdesd városon és falun Kézen fogta egymást a sátor s a katun! Nincs felelet Messze oson ki az Űrbe A lelkem Talán ott megtalálja Mit idelenn Hiába kerestem...
