Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
245 nyelvű okiratokban tükröződik, amikor még román nyelvű kódexek nem voltak A román nyelv és a latin nyelvek címmel is tartott előadást. Ebben szólt bővebben a roman nyelvről, amely “egyik arcával Nyugatra, a másikkal a bizánci-szláv Keletre néz“?74 Érdekes példája az olyan latin népnyelvnek, amely Bizánc művelődési övezetében, vele semmiféle közvetlen rokonságban nem álló nyelvekkel (albán, bolgár, szerb, görög, török) együtt nőtt fel és nyerte el alapvető jellemvonásait. A Balkán- félszigeti latin népnyelv, melyet az északi tartományokban beszéltek és melyet a románok trák-illír ősei is átvettek a 600 éves római uralom idején, a nyugati latin népnyelvtől elszigetelve fejlődött tovább, mert a birodalom kettészakadása (Nyugati és Keleti Császárság) az addig egységes ütemben kibontakozó latin köznyelvet is kétfelé szakította. A nyugati újlatin nyelvek az egyházi és irodalmi latinság kincseinek kiaknázás révén fejlődtek, a román nyelv pedig az egyházi szláv nyelvre volt utalva, a román népnyelv pedig azokkal a nem újlatin nyelvekkel keveredett, amelyek beszélőivel a románság együtt élt. Ezzel magyarázható az a sok albán, bolgár, szerb, török, görög elem, amely a románban megvan, de teljesen hiányzik a nyugati újlatin nyelvekből. A románból viszont hiányoznak a régi germán szavak, amelyek Nyugaton jelentős mértékben belekerültek az olaszba, a franciába, a spanyolba és a provanszál nyelvbe. Említést érdemel a művelődéstörténeti szempontból is igen jelentős magyar hatás, amely Nyugaton teljesen hiányzik. A román nyelvtanban is számos olyan jelenséggel találkozunk, amely hiányzik a nyugati újlatin köznyelvekből, de széles körű alkalmazást nyert a balkáni nyelvekben A román nyelv tehát nem fejlődhetett nyugati típusú újlatin nyelvvé, mivel történeti és táji tényezők az ortodox bizánci-szláv művelődési övezetbe utaltak és e környezetben nyerte el végleges formáját. A magyarországi románok heti folyóiratában, a Foaia noastrá- ban éveken keresztül publikált ismeretterjesztő cikkeket. Ezekben főként a nyelvjárás és a román irodalmi nyelv közötti eltérésekre hívta fel a figyelmet. MA Ellenzék. 1943. február 19. 5.
