Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
242 Tamás végezetül azt fejtegeti, hogy mit képvisel a hangváltozás a hangrendszer és általában a nyelvrendszer összefüggésében. Vajon nemtudatos jellege nem veszélyezteti-e rendszerszerűségét? E kérdésekre válaszként leszögezi, hogy veszély nem áll fenn, mert beszédmozgásaink gépiesek ugyan, de azért mégis csak egy adott hangrendszer elemeit szólaltatják meg, amelyek belső szerkezeti törvényszerűségek szerint tagolódnak a szavak hangtestébe, s ezek közvetítésével a magasabb és összetettebb nyelvi képletekbe. A beszédmozgások gépiessége önmagában éppúgy nem veszélyezteti a hangrendszert, mint ahogy a zongorázó önkéntelen ujjmozgásai sem fenyegetik például a G-dúrt és nem csinálnak belőle szervezetlen hanghalmazt. Tanulmányát Tamás Lajos azzal zárja, hogy akár hangváltozások következményeként, akár azok nélkül, a nyelv állandóan változik és minden esetben egy szociológiai tényező, a nyelvközösség együttművelő, közömbös vagy be nem fogadó magatartása dönti el az újítás sorsát. Ennek pedig tendenciaképesnek kell lennie, azaz kínálkoznia kell az együttművelésre. A társas elfogadás, együtt-teremtés avatja nyelvi ténnyé a rendszer nyújtotta lehetőségekből kibontakozó és magába a rendszerbe szervesen beleépülő újrakezdéseket. Nagy visszhangot keltett Tamás Lajosnak az az előadása, amellyel 1954 novemberében megnyitotta a II. Országos Magyar Nyelvész-kongresszust, Általános nyelvészet és a magyar nyelvtudomány (Kniezsa István: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet, Bp., 1956. 9-47). Ebben - mint címe is jelzi - az általános nyelvészet és a magyar nyelvtudomány akkori helyzetét, viszonyait elemezte. Szólt Saussure, Bühler, Hjelmslev és más neves modern nyelvész nézeteiről, a langue és parole viszonyáról, kifejezésre juttatva azon véleményét, hogy e két utóbbi nem más, mint egyazon dolognak, a nyelvnek, az emberek közti érintkezés, valamint a gondolkodás eszközének, két különböző szemlélete. Kitért az akkor készülő akadémiai leíró magyar nyelvtan felosztására is. Említést érdemel Tamás Lajosnak az a tanulmánya, melyben az akkori idők elvárásainak megfelelően, ő sem térhetett ki nyelvészként azon kényszer alól, hogy Sztálinnal foglalkozzon, 1951-ben jelent meg a Nyelvtudományi Közleményekben, A szókincs kérdése a sztálini elmélet meg\>ilág hasában. Ebben a szókincs egyes rétegeivel, az alapszókincs és a
