Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
235 Az ATI történeti és gazdaságtörténeti szakosztályának munkatársai tevékenyen részt vettek tankönyvek írásában és monográfiák készítésében. A. Buda például Szkender bégről és koráról készített alapvető munkát. A természettudományi és biológiai szakosztály munkáját megnehezítette, hogy e téren nem voltak hagyományok és hiányzott a megfelelő képzettségű szakembergárda, de ennek dacára e szakosztály is számottevő eredményeket tudott felmutatni. Az ATI tevékenységét ismertetve Tamás Lajos tanulmánya feltárja az albán nemzeti és irodalmi nyelv problematikáját. Rámutat arra, hogy a beszélt nyelv terén bizonyos fokú és egyre erősödő koncentráció megindulása mellett a területi nyelvjárások még élnek, az irodalmi nyelvnek pedig két változata használatos: 1) egy kevésbé egységes és ritkábban használt geg és 2) egy jóval egységesebb és egyre általánosabbá váló toszk Röviden kitér azokra a fontosabb eltérésekre, amelyek a geg és a toszk nyelvjárásokat általában jellemzik. Mint ismeretes, közöttük földrajzi határnak a Shkumbin folyó tekinthető, amely nagyjából ugyanolyan értelemben választja el, illetve köti össze az északi és a déli nyelvterületet, mint a Loire Franciaországban, vagy a La Spezia-Rimini vonal az északi és középső olasz nyelvterületet Felmerül azonban az a lényeges kérdés, hogy beszélhetünk-e geg és toszk nyelvjárásról külön-külön, vagy csak egyszerűen az albán nyelv tájszólásairól lehet szó. (Közismert, hogy a nyelvjárás az egész nép által beszélt nyelv helyi válfaja, van nyelvtani rendszere és alapszókincse, történeti fejlődésben alárendeltje az egész nép által beszélt nyelvnek. A tájszólások pedig nem nyelvtani rendszerükben és alapszókincsükben, hanem hangtani sajátosságaikban térnek el egymástól). Tamás professzor elemzi a toszk és a geg közötti lényegesebb nyelvi eltéréseket. A legfeltűnőbb geg hangtani sajátság az orrhangú magánhangzók bősége, míg a toszk csak orális magánhangzókat ismer (pl. zá-zé = hang, mulll-mulli = malom stb.). Az orrhangú magánhangzók történetével fúgg össze a toszk rotacizmus is. A rotacizmus hozta létre pedig az olyan geg-toszk alaki eltéréseket, mint zani-zéri = hang, anmik- armik = ellenség stb Toszk r számos ige múlt idejű melléknévi igenévi alakjában geg m helyén is állhat (punuem - punuar, kaluem -kaluar stb ).
