Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
224 Fogarasi életéről kevés adat áll rendelkezésünkre. Annyi azonban bizonyos, hogy irodalmi és fordítói munkássága nem korlátozódott a heidelbergi káté tolmácsolására. Kátéjának előszavában ő maga utal arra, hogy elkezdte Dávid zsoltárainak román nyelvre fordítását. 1940-ben Kolozsvárott Tamás Lajos megindította az Erdélyi Tudományos Intézet Kiadványai című sorozatot, amelynek főszerkesztője volt és amelyben számos magas színvonalú tudományos cikk került publikálásra. 1944-ben, ugyancsak Kolozsvárott hagyta el a sajtót Ugocsai magyar-román kapcsolatok című munkája. Ebben az észak-erdélyi román nyelvjárások magyar jövevényszavait dolgozza fel, történetileg alátámasztott glosszáriummal kiegészítve. Tamás tanulmányának kiindulópontjául Vasile Scurtu román etnográfus Cercetári folclorice in Ugocea Románeascá (Anuarul Arhivei de folclor IV - 1942. 123-178) című írása szolgált. Scurtu bejárta a történeti Ugocsa megyének délkeleti falvait és azokban számottevő néprajzi anyagot gyűjtött. Kutatásai a népnyelv ismeretének szempontjából is hézagot pótoltak. Megállapításait Tamás kiegészítette Szabó István Ugocsa megyéről írt monográfiájának adataival. Szabó István szerint az ugocsai románság népi kapcsolatai általában a dél felől szomszédos Szatmár megyébe vezetnek. Az ugocsai románok népviselete, nyelve és szokásai körülbelül azonosak a szatmármegyeiek néprajzi alkatával. Az ugocsai román népnyelvre gyakorolt idegen hatások közül a magyar a legerősebb. E hatás nem kizárólag közigazgatási úton érvényesült, hanem közvetítésében nagy szerepe volt - a vidék magyar földbirtokosai mellett - a közvetlenül szomszédos magyar nyelvterületnek és az ugocsai románsággal nagy számban együttélö magyar jobbágyságnak is. Pusztán a közigazgatás nem közvetíthette volna azt a gazdag, a legváltozatosabb fogalomkörökbe illeszkedő szóanyagot, amely az élet szinte valamennyi megnyilvánulását felölelte és egyáltalán nem korlátozódott felülről terjesztett kultúrszavakra. Ugyanakkor a magyar hatás nem minősíthető csupán lexikálisnak. A kétnyelvűség megszokott jelenség volt Ugocsában, ahol különösen az idősebbek közül sokan beszéltek magyarul és így magyaros mondatszerkesztések is gyakran előfordultak (nici de hir nu le-am auzit = hírt sem hallottam róluk, hírből sem ismerem őket). A puszta szóátvételeknél többről van tehát szó. Tamás összeállította azoknak a
