Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
221 ban. Ebben a román fejedelmi kancelláriák XIV -XVII századi szláv nyelvű okleveleiben fellelhető magyar szavak alapján rajzolja meg a magyar kultúrelemek szerepét a román udvari életben (uric = örökbirtok, páharmc = pohárnok, apród = apród), a városi és falusi életben (óra? = város sala? = szállás, ?oltuz = soltész, párgar = polgár, chotar = határ, ilis = éles, bir = bér, holdá = hold, obadi = jobbágy), a kereskedelmi életben (sechere? = szekeres, terch = teher, vig = vég, marcha = marha, ban = bán), a hadi életben (corda = kard, páriálab = porkoláb, chusar = huszár), a jogban (adálmas = áldomás, chezás = kezes, ponoslui = panaszol, párás = peres, bantui = bánt). A Die ungarischen Lehnwörter im Rumänischen című munka a nyelvtörténeti adatok mellett földrajzi elterjedési adatokat, változatokat, származékokat, eredettel összefüggő kérdéseket és etimológiai kritikai értékeléseket is tartalmaz. Már ifjabb korában felfigyeltek Tamás Lajos kutatásaira a külföldi szakemberek Kapcsolatot tartott fenn a legjelesebb román nyelvészekkel is. így jelent meg Jászvásáron az Arhiva című folyóiratban az Ober die rumänischen Zeitwörter ungarischen Ursprungs című tanulmánya, továbbá 1934-ben az Alexandru Rosetti szerkesztette, Párizsban és Bukarestben közreadott Bulletin Linguistic/ue című folyóirat II kötetében ugyancsak német nyelvű értekezése Der dynamische Wortakzent der ungarischen Lehnwörter im Rumänischen, amelyben a román nyelvbe került magyar kölcsönszavak hangsúlyviszonyait elemezte. Alapvető fontosságú Tamás Lajosnak azon értekezése is, amely 1942-ben látott napvilágot Kolozsvárott A magyar eredetű rumén kölcsönszavak művelődéstörténeti értékelése címmel. Ebben a magyar és a román nyelv viszonyának feltárása előtt, röviden áttekinti a két nép történelmének legfontosabb mozzanatait, utalva arra, hogy a magyar nyelvi hatás legrégibb írásos nyomaival azokban a középkorvégi egyházi- szláv és középbolgár oklevelekben találkozunk, amelyeket a havasalföldi és a moldvai vajdák kancelláriáiban fogalmaztak. A magyar kölcsönszavak legrégibb rétege tehát nem román nyelvű írásos emlékekben mutatható ki, ami azzal magyarázható, hogy a moldvai és a havasalföldi románság műveltségi hovatartozását még abban az időben is a Dunától délre fekvő, bizánci-szláv kultúrkör határozta meg, amikor már a Dunától északra az első román államalakulatok megszülettek. Éppen ezért egészen a
