Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
III. Tamás Lajos, a tudós és tanár
214 lelkész kátéja is, mégpedig egy kivonatos magyar szöveg alapján. Ezt a szöveget sokáig nem ismerték, bár nyomtatásban többször megjelent és többek között a debreceni református kollégium könyvtárában is megvolt, hozzákötve a szintén bánsági vonatkozású Agyagfalvy-féle zsoltárok kéziratához. A Fogarasi által felhasznált magyar szöveg 1639, 1643 és 1647-ben jelent meg Gyulafehérvárott Catechismus, azaz a keresztényi vallásnak és hitnek ... summája, avagy veleje címmel, kétnyelvű latin és magyar kiadásban. Nemcsak a Fogarasi-káté, hanem az ún. Catehismu! calvinese is ugyancsak e magyar szöveg alapján készült, mely káté a XVII. század folyamán két ízben is megjelent. Következésképpen mindhárom XVII. századi román káté egyazon magyar szövegre vezethető vissza. Kolozsvárról 1944 nyarán tért vissza Budapestre és ismét elfoglalta tanszékét, amelyről az Erdélyi Tudományos Intézet igazgatói minőségében sem mondott le. 1945 után bekapcsolódott az újjászülető tudományos életbe. Belépett a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetébe és a Közalkalmazottak Szakszervezetének mindvégig tagja maradt. 1949-ben az ELTE BTK dékánja lett és e tisztséget 1951-ig töltötte be. 1951 és 1953 között az Idegen Nyelvek Főiskolájának igazgatója, 1953 és 1955 között pedig az ELTE rektora volt. 1963-tól 1966-ig az MTA I. Osztályának titkáraként tevékenykedett. 1964-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Székfoglalóját 1966. március 6-án tartotta A magánhangzók mennyiségének és a hangsúlynak összefüggése a román nyelv magyar elemeiben címmel. Ebben nemcsak magyar és román nyelvészeti, hanem általános nyelvészeti szempontból is figyelemre méltó román nyelvbe átkerült magyar szavak hangsúlyának alakulását teszi a vizsgálat tárgyává. Arra a következtetésre jut, hogy a magyar hosszúság és a román hangsúly között nincs kauzális összefüggés, nem a román hangsúly illeszkedik a magyar hosszúsághoz, hanem megfordítva, a magyar magánhangzók mennyiségétől lényegében függetlenül, a román nyelvi minták, a román nyelv strukturális adottságai szabják meg a hangsúly helyét. A meghatározó tényezők közül kiemelkednek a hangsúlyos és hangsúlytalan román képzők és képzőszerü végződések, bizonyos szótípusok, valamint a
