Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

III. Tamás Lajos, a tudós és tanár

210

III. TAMÁS LAJOS, A TUDÓS ÉS TANÁR

A Tamás Lajos halála óta eltelt több mint tíz esztendő megfelelő távlatot nyújt gazdag munkássága jelentőségének fölmérésére és helyének kijelölésére a XX. századi tudományos életben. Halála után megjelent néhány nekrológ és megemlékezés, de eltekintve számos utalástól, amelyek munkásságára vonatkozóan itt-ott fellelhetők, egyetlen tanulmány sem foglalkozik behatóbban pályájával. Felesége rendelkezésemre bocsátotta életének pár, eddig nem publikált dokumentumát. Ezeket felhasználva dolgoztam fel munkásságát.

Amint, Herman József, a tudóst 80-ik születésnapján köszöntő jeles romanistánk akadémiai beszédében megjegyezte: “Tamás Lajos akadémikus még életében tudománytörténeti tényezővé, sőt a magyar felsőoktatás-történet folyamatát is fémjelző egyéniséggé vált.“

Tudós volt és tanár. Legfontosabb kutatási területe a román nyelvtörténet volt és ezen belül a magyar hatások története, amelynek világszerte elismert szakembere volt. Tanulmányt írt a román nyelv és nép kialakulásáról, a román szókészletnek arról a rétegéről, amely a magyarországi latinság közvetítésével került át szomszédaink nyelvébe. Ugyanakkor nemcsak a román nyelv területén, hanem a romamsztikában és az általános nyelvészetben is kimagaslót alkotott. A román nyelv szláv elemei vezették el a bolgár, majd az orosz nyelv tanulmányozásához; a sok, különböző struktúrájú, egymással érintkező, egymásra ható nyelv ismerete pedig az általános nyelvészethez. Ezenkívül ő a magyarországi albanológia megteremtője. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy poliglott volt.

Nyelvészeti kutatómunkája sohasem szünetelt. Figyelemmel kísérte a nyelvészet új eredményeit és azokat a gyakorlatban is mielőbb alkalmazta. Tanulmányaiban lenyűgöző ismeretanyaggal, nagyformátumú tudomány- és nyelvészeti, romanisztikai koncepcióval lepte meg olvasóit. Kutatásai eredményét folyamatosan - idegen nyelveken is - közölte. A fáradhatatlan buzgalom és személyes példa meghozta gyümölcsét. Rendkívül népszerű volt a diákság körében. Tanítványait, - akik “Luis“ bácsiként emlegették - nem akármilyen útravalóval bocsátotta a pedagógus hivatás és a tudományos pálya útjára. Rendelkezett a vérbeli