Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)

II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe

176

ismerkedett meg Gogával, aki akkoriban Maros-Torda vármegye Maroshévízi járásának parlamenti képviselője volt, és sűrűn megfordult Marosvásárhelyen. Tamássy pedig a marosvásárhelyi Ellenzék és Marosvidék munkatársaként a magyar-román közeledés egyik szószólója volt.

C. Dobrogeanu-Gherea és N. G. Csernisevszkij affinitásának néhány kérdése című tanulmányában (Filológiai Közlöny, 1962. 3-4. 337- 343) - mint a cím is jelzi - a román kritikus Gherea (1855-1920) és az orosz forradalmi demokrata Csernisevszkij (1828-1889) közötti párhuzamot vonja meg. Az összehasonlítás alapja Csernisevszkij kritikai műve (

Válogatott esztétikai tanulmányok, Budapest, Szikra, 1950) és Gherea kritikai tanulmányai (Studii critice, Bucure$ti, ESPLA, 1956).

Constantin Dobrogeanu-Gherea a román irodalomkritika megalapítójának számít. Pályaképe, krtikai tanulmányai messze túlmutatnak a nemzeti korlátokon. Széles körű műveltsége, nemzetközi kapcsolatai hozzásegítették ahhoz, hogy müveiben nagy világirodalmi távlatokat nyisson meg olvasói előtt

Pálffy Endre bemutatja életének néhány fontosabb mozzanatát, kortársainak róla szóló véleményét. A kritikusok többségével egyetértve az a véleménye, hogy Gherea kritikai álláfoglalásának gyökerei Csernisevszkij müveiben keresendők

Szembetünőek az eszmei hasonlatosságok a két kritikusnak az irodalom rendeltetéséről vallott nézeteiben Az őszinteség a kritikában című írásában (1854) Csernisevszkij megállapítja, hogy a kritikának azért olyan csökkent a hatása, mert nem eléggé igényes, túlzottan elnéző a gyengébb “siralmas“ müvekkel szemben és lelkesedik “az alig elviselhető“ művekért. Az ilyen kritika nem gyakorolhat jó hatást az olvasóközönségre, az általános ízlésszínvonal alatt van. Hasonlóképpen nyilatkozik Gherea is, amikor Sphynx kritikai munkásságát vizsgálja, megállapítván, hogy “Sphynxnek nem sikerült megszabadulnia kritikánk egyik nagy fogyatékosságától“, az irodalmi művekkel szemben tanúsított igénytelenségtől.

Csernisevszkij határozottan állást foglal a művészet eszmei tisztaságát illetően, és azon a véleményen van, hogy az írónak a társadalom élvonalában kell haladnia, Gherea hasonlóképpen vélekedik. Petőfiről a következőket írja: “nem elégedett meg költői tevékenységével,