Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
165 irodalomban, jelentős forrásműként tekinthető Eminescu stílusának tanulmányozásában s mint ilyen méltán érdemelte ki a román kritika elismerését A román verstan problémáival foglalkozott Gáldi László több tanulmányában: A román verstörténet korszakai (Filológiai Közlöny, 1960. 139-172., 323-367.) és ennek bővített francia nyelvű változatában Esquisse d'une histoire de la versification roumaine (Studia Romanica Universitatis Debrecemensis de Ludovic Kossuth nominate. Series Linguistica, 1964. 163), Le vers est-il ükre? Reflexions sur la versification de Lucián Maya (Omagiu lui A. Rosetti, Bucure$ti, 1965. 265-270.) Anotimpurile lui A/ecsandri (Limbá 51 literaturá moldoveneascá, 1969. 3.) és láncú Vácárescu halálának százéves évfordulójára (Filológiai Közlöny, 1963. 428-430.) című írásában. Néhány könyvet is írt e vonatkozásban: Introducere itt istoria versului románesc (1971), Contributions á /' histoire de la versification roumaine. La prosodie de Lucian Bla^a (\ 972) és Introducere ín sti/istica /iterat'd a limhii románé (1976) címmel Instroducere ín istoria versului románesc (Bevezetés a román vers történetébe) című munkája a XVII. századtól a második világháborúig öleli fel a román vers történetét, legfontosabb jelenségeit. A szerző megírása közben azt a célt tűzte maga elé, hogy elősegítse a román vers titkainak alapos megértését. Egész művét a román folklór iránti mély szeretet hatja á, mivel meggyőződése volt, hogy nincs román költő, akinek versírás közben, bármilyen formát választott is, gyermekkorából ne zsongtak volna a fülében ismert népdalemlékek és ne játszottak volna döntő szerepet formai és nyelvi eszközeinek megválasztásában Gáldi László sokat tett a magyar verstantudomány korszerűsítése érdekében is. Kutatásait az idevágó szakirodalom hagyományaira építve kezdte meg, figyelembevéve Horváth János rendszerét, valamint Németh László és Vargyas Lajos modernizálódásra irányuló problémafölvetéseit. Szakembereink különös érdemül tudják be neki, hogy már korai müveiben megkülönböztette a metrumot a ritmustól s ő maga inkább az elhanyagoltabb metrikával foglalkozott Érdeklődésének ebből az irányából nőtt ki úttörő szerepe a funkcionális verstannak, e nagy jövőjű tudományágazatnak a kiépítésében. Legnagyobb költőink (Csokonai, Petőfi, Arany, József Attila) vallomásaihoz és költői gyakorlatához híven,
