Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
163 gyűjtemény nem egy tanulmányát. Az alábbbiakban szeretném részletesebben ismertetni a müvet Az első kötetben Alföldi András összefoglalja és kibővíti Dácia múltjára vonatkozó közleményeit, Deér József arról ír, hogy a magyarországi románság megtelepedésének kérdésében a középkori okleveles anyag bizonyítását kiegészíti az elbeszélő kútfők tanuságtétele; Kniezsa István a helynévkutatás nyelvészeti vonatkozásait tárja fel, Makkai László többek között az erdélyi szlávság történetét mutatja be, Mikecs László a magyar és a külföldi történetírást már régen érdeklő kérdésekre próbál választ adni, mégpedig a csángó-eredetre, kitér a csángó-telepek szerepére a román állam és társadalom fejlődésével kapcsolatban, Jakó Zsigmond a török uralom idejét tárja elénk, amikor a románságot már nem telepítették, hanem “főként magától települt“, Berlász Jenő a középkor és a török idők agrárfejlődését, továbbbá a XVI11. századi átalakulást kíséri nyomon, Malán Mihály a román angtropológia azon tételeire reagál, amelyek a székelység román eredetének tanát hirdetik. A második kötetben Elekes Lajos a középkori magyar állam és a román vajdaságok viszonyát elemzi, Benda Kálmán politikatörténeti szempontból követi nyomon az erdélyi fejedelmek és a román vajdák kapcsolatait, I Tóth Zoltán az erdélyi román nacionalizms kialakulását feltáró könyvének rövid kivonatát adja. Bíró Sándor a nacionalizmust hordozó román értelmiség sorsát vázolja, Lukinich Imre a diplomáciatörténet új adatainak felhasználásával az 1883-as titkos szerződéssel ismertet meg, Mikó Imre a világháború utáni éveket vizsgálja meg, Juhász István az egyházszakadással egyidős első missziós törekvésekre tér ki. Tamás Lajos tanulmányában, a magyar jövevényszavakkal ismerteti meg az olvasót az első, szlávnyelvü vajdai oklevelekből kiindulva, Gáldi László két tanulmányban ábrázolja a magyar és a roman szellemi élet kapcsolatát, Gunda Béla a magyar szellemi élet hatásait vizsgálja, Balogh Ilona a román kulturális fölényt hangoztató állításokat veti el, Vargyas Lajos pedig a Bartók és Kodály úttörő kezdeményezése után megakadt lendületre hívja fel a figyelmet. Gáldi tanulmányokat közölt az Apollo című folyóiratban. Említést érdemel A román irodalom tájrajzi problémái című írása, amelyben a három nagy román kulturális szféra (Moldva, Havasalföld és
