Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
II. A Román Tanszék bekapcsolódása a nemzetközi filológia vérkeringésébe
foglalkozott szófejtéssel a Magyar Nyelvőr hasábjain, mint például a Közös török elemek a román és a magyar nyelvben, A román nyelvből átvett alma nevek stb. című írásaiban. A Nyelvtudományban, a Nyelvtudományi Közleményekben, az aradi Kölcsey Társaság Évkönyvé ben, az Élet című folyóiratban, a Hanfalvy-Albumban, a Keleti Kereskedelmi Tanfolyam Évi Jelentésé ben és az Egyetemes Philológiai Közlöny-ben találkozhatunk többek között nevével. Ez utóbbi hasábjain olvashatók A makedo-románok (1902. 884-897 ), Az isztro-románok (1903. 357-358.) A román szó írása a magyar nyelvészetben (1905. 258- 260.) című tanulmányai. Alexics György a román nyelvet oktató magyar középiskolák számára nyelvtant írt, Gramatica limbii románé címmel (Bp., 1892), amely több kiadásban megjelent (2. kiad. 1904, 3. bőv. kiad. 1915, 4. kiad. 1919, 5. kiad. 1920). 1897-ben Budapesten megjelent a Vadrózsapör című műve, amelyben azt vizsgálja, hogy mennyiben hatott a román népköltészet és ezen belül a ballada a magyarra. A Heinrich Gusztáv szerkesztésében megjelent Egyetemes Irodalomtörténet (Bp., 1905) II. kötetében megírta a román irodalom történetét, amely német nyelven is megjelent Geschichte der rumänischen Literatur (Leipzig, 1906) címmel. Magyar nyelvű Román irodalomtörténetét, úgy a románok (Sämänätorul, 1905), mint a magyarok (Egyetemes Philológiai Közlöny, 1905) elismeréssel méltatták. Amikor német nyelven is elkészítette azt, több bírálat érte. Elmarasztalták német nyelvi hibái miatt. Éppen ezért a kiadó egy K. Dietrich nevű személyt bízott meg a mű stilizálásával, aki azonban, - Alexics állítása szerint - olyan részeket is bevett, amelyek nem tőle származtak. Bírálták egyesek a szerző nem kielégítő műveltségét is. Ugyanakkor számos pozitív kritikát is kapott, így Petre V. Hane?, Th. Gartner és H. Tiktin tollából. Német nyelvű publikációi az Österreichisch-Ungarische Revueben (Wien) és az Etymoligische Mittelungen aus Ungarn című lapokban láttak napvilágot. Román nyelvű írásai közül a legjelentősebbek: Texte din literatura poporaná romána (Budapesta, vol. I 1899, vol. II, 1913) és a Pagini din trecut. Cum s'a propoveduit unirea in pártile bihorene?
