Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
125 hogy adja elő kívánságait, Atanasie kívánságait 8 pontban foglalta össze és a gyűlés ele terjesztette. Ezután Kollonich ismertette a püspökkel az ismert 22 pontban összefoglalt panaszokat. Ezekre Atanasie válaszolt A kardinális megkívánta, hogy az egyesült püspökök is letegyék a tridenti zsinatban előírt esküt. Atanasie azt 1701. március 24-én le is tette. Március 7-én pedig 16 pontból álló reverzáhst is adott, amely főként felelet volt a kálvinisták és Atanasie egyéb ellenségei által beküldött panaszokra. A rágalmaktól tisztázva, már csak királyi és pápai megerősítését várta, s az nem is késett sokáig. Az 1701. március 19-i decretum Atanasiet püspökként megerősítette. Ezzel az unió alapja le volt téve. A Veidet Densufian álokoskodásaira című alfejezetben Siegescu utal arra, hogy az 1698-i unió decretumának hitelességét illetően viták folynak. Az egyik azon sokak közül, akik autenticitását kétségbe vonják Nicolae Densu$ianu történész, aki 1879-ben kutatásai közben az 1698-1 unió eredeti decretumára bukkant, amely addig ismeretlen volt. “Hízelegni akart a romániai görögkeletieknek, hogy ö umtus (görög katolikus) létere megtámadja az uniót.“'18 Ezért cikkeket közölt a Gazeta Transilvanieiban, az unió ellen, amelyeket aztán külön is, kis füzetben kiadott. Densu$ianu azt állította, hogy az 1698-i zsinat egyetlenegy katolikus diplomát sem fogadott el, következésképpen nem volt egyéb, mint “egyszerű egyházi alliance“. Atanasiet azzal vádolta, hogy azt mondta, a szinódus azon hit mellett marad, amelyet azelőtt vallott, semmit nem változtatva azon. Siegescu szerint pedig az unió feltétele nem az volt, hogy a régi hit, hanem a keleti rítus és fegyelem maradjon fenn. Éppen ezért Densu§ianu következtetéseit abszurdoknak tartja. Tanulmányának befejező részében losif Siegescu az unió hatásáról beszél a román egyházra és népre, politikai és társadalmi szempontból. Rámutat arra, hogy az unió révén a románok megszabadultak a kálvinista hittől, amely elöbb-utóbb tönkretette volna a román egyház legkisebb autonómiáját is. Egy olyan hitet fogadtak el, amely az ö szokásaiknak és korábbi hitüknek megfelelt Közelebb jutottak ezáltal Rómához, a tudományok és felvilágosodás bölcsőjéhez. A román fiatalokat a metropoliták Rómába küldték teológiai tanulmányok folytatása végett, .118 Uo. 43.
