Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
120 és az arisztokraták fogadták el teljességében Kálvin tanait, hanem magas egyházi funkciókat betöltő egyének is. Csak a külsőségeket, a keleti rítust tartották meg. Siegescu ismerteti azokat a feltételeket, amelyekhez a kálvinisták a metropolita széket kötötték. I. Rákóczi György alatt a feltételek száma 15 volt, később Apafi Mihály még néggyel kiegészítette. A legfontosabb az a pont volt, amely teljes egészében megsemmisíti a keleti egyház autonómiáját. Az egyház tehát majdnem egészen a kálvinisták kezében volt, akik idővel belátták, hogy erőszakkal nem lehet erős alappal bíró kálvinista uniót létesíteni és más eszközökhöz is nyúltak, mégpedig szellemi téren akartak a románokhoz férkőzni. E célból román nyelven szekresztett, Kálvin tanait tartalmazó egyházi könyveket készítettek. Ezek közül Siegescu a Zsoltáros könyv-tt (Psaltirea) említi, amelynek előszava tele van a római pápa elleni rágalmakkal és az Újszövetséget, amely eltekintve tévtanaitól, a katolikusokat pseudoprófétáknak, a pápát pedig antikrisztusnak nevezi Végül a Román káté-ra (Catechismut románesc) utal, amely teljes mértékig Kálvin tanait követi a románokra vonatkozólag. Ily módon nem érhettek el azonban a kálvinisták nagyobb eredményt, mert a papság és a nép tudatlan volt. A papság egész tudománya a cirill betűk ismeretére korlátozódott. Nem volt egyetlen iskola sem, amely a papok vagy a nép nevelését szolgálta volna. Fizetésük csekély volt, mégis nagyon sok pap volt. Egyes nagyobb falvakban néha hat pap is előfordult A papok semmiben sem különböztek a parasztoktól. Arattak, szántottak, és különféle mezei munkát végeztek a hívőkkel együtt. Nem tartottak prédikációkat, hanem a nagyobb ünnepeken ősapáiktól örökölt kódexeikből felolvastak egy-egy részletet, amelyhez tudatlanságukból eredően nem tudtak hozzáfűzni semmit. így jellemzi tehát Siegescu a román egyházat az unió előtt, leigázva egészen. A románok nem élvezhettek politikai jogokat, amelyekben csak azok részesülhettek, akik tagjai voltak a katolikus, a református, a lutheránus vagy az unitárius egyháznak. Siegescu megvizsgálja, hogy miként kezdődött az unió, és milyen új, hatásos reformokat hozott egyházi, társadalmi és politikai szempontból a románoknak. 1690-ben Erdély ismét a Habsburgok uralma alá került. Ekkor jött rá Lipót király - akit a mély vallásosság és a katolikus hithez való rendületlen ragaszkodás jellemzett -, hogy a szám szerint oly nagy “román nemzet“-
