Kese Katalin: Kultúra és filológia a Román Tanszék történetének tükrében - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 19. (Budapest, 1999)
I. A magyarországi román studiumok elindítói
117 Erdélyben töltötte. Míg Csokonai linzi suszterekről beszél, Kontz nagyenyedi suszterekről. Csokonai “bécsi titulárés kalendáriuma“ helyett Kontz a hatás kedvéért a bukarestit említi. A kolozsvári hencegő újakra nagyon haragudhatott, mert amikor az egér a béka hátán a tó közepe felé tart és Csokonainál kurjant örömében, Kontz kigúnyolja a kolozsvári ifjakat. Amikor Csokonainál az egerek a gyűlés határozata folytán “egynéhány legényeket“ Nyírba küldenek, Kontznál Szebenbe küldik őket. A továbbiakban Iosif Siegescu a fordítás hangtani sajátosságaival igyekszik bebizonyítani, hogy Kontz erdélyi ember volt. Olyan alakokat említ, amelyeket Enyed környékén használnak. Kiemeli a fordító azon sikeres kísérletét, hogy a költeményt helyenként lokalizálja. Ahol Csokonai valami speciális magyar dolgot említ, amely csak magyarok számára érthető, azt Kontz román viszonyokra alkalmazza vagy körülírja, így például Csokonai leírva az egerek harcba indulását, a mohácsi nótát említi. Kontz attól tartva, hogy a románok nem értik meg a “mohácsi nóta“ jelentését, elhagyja azt és helyette azt írja, hogy felugrottak egy-egy egérre és tovább indultak. E tanulmányban Siegescu, Kontz fordításának méltatása mellett, ismételten ki akarja hangsúlyozni azt a “nagy hatást“, amelyet a XVIII század végén és a XIX. század elején a magyar irodalom a románra gyakorolt. Kontz költeményét latin betűkkel írta, amelyet ugyancsak magyar hatásként interpretál Siegescu, azzal az indokkal, hogy a román irodalom 1860-ig cirill betűket használt Cipar Timoteiis: cm/ékc:eté-ve\'u Timotei Cipariunak állít emléket születésének századik évfordulóját követő évben Szeretné kimutatni, hogy nemcsak a román irodalom, hanem a román nyelvészet kezdetei is Magyarországon keresendők. Balázsfalvára gondol, ami mint ismeretes, nem magyar, hanem román központ volt abban az időben. Timotei Cipanut, tévesen, magyar származásúnak tekinti. Ismerteti röviden életrajzát, majd kitér filológiai és hírlapírói munkásságára, amely külföldön is elismerésnek örvend. Megemlíti az általa alkotott latin betűs román helyesírást, amelyet a bukaresti Akadémia is alkalmazott egészen a reformokig és nyelvészeti tanulmányait, valamint a különféle bizottságokat, amelyeknek tagja volt. 31 1 Egyetemes Philologien Közlöny, 1906. 79-80.
