Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
1942. április 27-én a Hittudományi Kar elé került ismét a lelkészség ügye. Marczell Mihály tett jelentést Péterfly Gedeon működéséről [Ld.: Függelék 4] Ebből kitűnik, hogy a lelkész továbbra is tudatosan kereste a kapcsolatot a kollégiumokkal. Lakhelyén, a Pázmány Diákotthonon és a Horthy Miklós Kollégiumon kívül a két Szent Imre Kollégiumban rendszeresen előadásokat tartott; gyónási lehetőséget biztosított, és elvállalta a Szent Gellért Kollégium lelki vezetését is. Hasonló aktivitással kereste a kapcsolatot a különböző egyesületekkel is.145 146 147 Marczell azonban kissé ambivalensen értékelte a lelkész működését: „...törekvő áldozatossága vitán felül áll. Az ifjúsággal is keresi a kapcsolatot, de valami lendülethiány - ami értékes beszédeiben is észlelhető, le nem tagadható. Több benne az előadó közlési készség, mint a megindító lendület. ”146 Véleményét osztotta a Kar, ezért bizottságot küldött ki, hogy megvizsgálja a lelkészi tisztség betöltésének lehetőségeit, hiszen Péterfly Gedeon megbízatása a végéhez közeledett. A bizottság is megállapította: Tárgyi értékeivel szemben áll egyéniségének valamelyes lendülethiánya, továbbá beszédei alaki hibái, végül egyéni vonzó erejének varázstalansága. " Széttekintve a fiatal papság körében azonban egyenlőre nem láttak nála jobbat. Ezért azt javasolta a bizottság, amit a Kar el is fogadott, hogy csak egy további esztendőre hosszabbítsák meg ezúttal lelkészi megbízását.14 Mégsem így történt. Augusztus 3-án ugyanis Serédi Jusztinián hercegprímás arról értesítette az Egyetemi Tanácsot, hogy Péterfly Gedeont szeptember 1-től más szolgálatra kívánja rendelni. ( A központi papnevelő gondnoka lett. ) Schütz Antal rektor haladéktalanul értesítette a Hittudományi Kart, amely Marczell Mihály javaslatára pályázat kiírásáról döntött. „ Szükségesnek látszik, hogy erre a kivételes elevenséget és alkalmasságot feltételező hivatásra masuk jelentkezzenek a magukban is bízni tudók. Ma nem hiszem, hogy volna olyan valaki, aki egyenesen kiemelkednék a sok alkalmasnak látszó szónok közül. ” - indokolta. A pályázatot szeptember közepén írta ki a rektor rövid határidővel (október 10.), hiszen nem akarta senki hosszú ideig üresedésben tudni a lelkészi tisztséget.148 Az egyetemi lelkészi állásra 9 pályázat érkezett. A Hittudományi Kar Marczell, Iványi és Galla részvételével bizottságot alakított, hogy a tagok véleményes javaslatukkal könnyítsék meg a kari döntést. A bizottság október 27-én tartotta ülését; határozatára a lelkipásztorkodástan tanárának, Marczell Mihálynak véleménye volt a legerősebb hatással. Ő a jelentkezők közül dr. Szalay Mátyás jelölését eleve mellőzendőnek ítélte, hisz az 1914-ben felszentelt erdélyi egyházmegyés pap valóban idősnek számított az egyetemista korosztályhoz. Dr. Merva Lászlót és dr. Kulcsár Istvánt inkább a „normális” lelkipásztorkodásra, dr. Lipics Józsefet és dr. Senkár Lajost pedig a tudományos munkára tekintette alkalmasabbnak, ezért szintén szívesen kiemelte volna őket ajelöltek közül. De a fennmaradt négy jelölt közt sem volt könnyű dönteni. Dr. Tóth K. János. dr. Nagy József, dr. Katona Puszta Sándor és a piarista dr. Tihanyi Tibor egyaránt alkalmasnak látszott a feladatra. Marczell lelkiismeretesen rangsorolta őket különböző szempontok szerint ( múltban végzett munka, lelki irányítási képesség, szuggesztív hatás, teológiai elmélyültség ); s a négy rangsor élén rendre más és más 145 Ld. Függelék 4. 146 HKL lb 65. doboz 764/1941-42 147 HKL lb 65. doboz 614 és 764/194M2 148 HKL lb 65. doboz 764/1941-42 38
