Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Pázmány Péter Tudományegyetem
sem. Ez a megoldás a Mensa Academicát is mentesítené. Tóth pedig vállalta, hogy a kérdés végleges rendezéséig továbbra is ellátja a hitszónoki feladatokat.124 Az Egyetemi Tanács elé 1938. május 24-én került a Hittudományi Kar május 2-i döntése. Kenéz Béla rektor reagálása: „Ámbár a Hittudományi Kar javaslata korántsem kielégítő, mert hathatósabb lelkipásztorkodás ilyen megbízatás esetében aligha várható, javaslom, hogy az ideiglenes megoldásként fogadtassák el. ” A Tanács megszavazta a javaslatot - óriási vita után. Ugyanis Magyari Zoltán, a Jogtudományi Kar dékánja kifejtette aggályait. Ezek nem is a helyettesítés ajánlott módozatát illették, hanem a „rendszeresített állás” kérdését: „Az egyetemi lelkésznek az a feladata, hogy az ifjúságnak ma részben lanyha, részben közömbös nagy tömegét bevigye a templomba, a gyóntatószékbe, s általában a lelki életnek megnyerje. Ez a hivatás éppen nem hétköznapi feladat, s eredményes ellátása apostolt, nem pedig Beamtert igényel. Az egyetemi lelkészt hivatás számára tisztviselői állás rendszeresítése könnyen oda vezethetne, hogy ily állást csak amiatt, mert állandó elhelyezkedést biztosítana olyanok, és éppen olyanok pályáznák meg sikerrel, akik azoknak, a különleges apostoli kvalitásoknak melyeket az egyetemi lelkészt teendők megfelelő ellátása igényel híjával vannak. ” Iványi János, a Hittudományi Kar dékánja válaszul hangsúlyozta, hogy az intézményesítés csak azért szükséges, hogy az erre a feladatra hivatást érzők számára a munka feltételeit biztosítsák. Az egyetemi lelkészek mindaddig csak ideiglenesen lennének alkalmazandók, míg rátermettségüket be nem bizonyították.125 1938 májusában XI. Pius pápa olbiai címzetes püspökké és utódlási joggal veszprémi segédpüspökké nevezte ki Tóth Tihamért.126 Ez mindenben új helyzetet teremtett. Klemm Kálmán megbízása esetén is megoldatlan maradt volna a hitszónoklatok ügye. 1938. június 7-én a rektor jelezte a Hittudományi Karnak, hogy felfüggeszti a május végi egyetemi tanácsi határozat végrehajtását, amíg a kérdést újra nem tárgyalják. Sürgette a Kart, hogy mihamarabb alakítsa ki álláspontját, mert még a tanév befejezése előtt szeretné az ügyet lezárni.127 1938. június 14-én tartotta meg rendkívüli tanácsülését a Kar, az Iványi, Schütz és Marczell által alkotott ad hoc bizottság előterjesztésére az alábbi határozatot hozta: „ 1./A Kar következetesen kitart a mellett a véleménye mellett, hogy az egyetemi lelkészség és az egyetemi hitszónoklás egy személy kezében egyesíttessék. 2. / Javadalmazás tekintetében az a véleménye, hogy a fedezetről az egyetemi alap terhére kell gondoskodni. Ez a javadalom kb. havi 350 - 400 pengőnyi lehetne. 3. / Az állás betöltésénél nem tartaná helyesnek pályázat kiírását, hanem az állásnak kivételesen kényes természetére való tekintettel a dékán útján történő személyes megbeszélést és ezen az alapon a törvényszerű eljárás szemmeltarfásával a megbízatást mondja kívánatosnak. A kiválasztásnál az egyik alapfeltétel a doktori fokozat legyen. 4. /A Karnak az a véleménye, hogy a megbízatás 3-3 évre történjék és így az állást betöltő szerződéses viszonyban legyen az egyetemmel. A megbízás esetleg meg is hosszabbítható. I2'’ HKL la 9. kötet 1938. V. 2., IV. r. ülés 125 Tihanyi 1943: 22 -25. old. 126 HKL la 9. kötet 1938. VI. 1„ V. r. ülés 127 Tihanyi 1943: 25-26. old. 34
