Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Függelék
5 Tihanyi Tibor jelentése 1943. január 1. 1944. április közötti munkájáról (HKJL lb 67. doboz 619/1943/44) Magnifice Domine Rector! Tekintetes Egyetemi Tanács! A budapesti Pázmány-egyetem ezidőszerinti hitszónoka és lelkésze, megbízatása végére érvén, a következőkben teszi meg tiszteletteljes jelentését Isten kegyelméből való működéséről, illetve az egyetemi iijúság lelkigondozásának jelenlegi helyzetéről. Mondanivalómat 2 csoportba osztom: 1. Mit vettem tervbe működésem kezdetén, 2. Mennyi valósult meg ebből. Tervek. Az egyetemi lelkész tisztjének vállalásakor néhány jótanácson kívül semmi pozitívumot sem talált működési területén, amit az érdemes Elődökkel azonos szellemben továbbépíthetett volna. Ez adta az ösztönzést a következő célkitűzésekre: 1. az egyetemi lelkészséget a sejthető jogi és anyagi nehézségek megkerülésével intézményesíteni, s ily módon a személyi változások, s a folytonos és káros újrakezdés tényétől mentesíteni kell. 2. meg kell találni az ifjúságnak egyesületekbe és kollégiumokba nem tömörült, széles rétegeihez a megközelítési lehetőséget, személy szerinti nyilvántartással. 3. módot kell találni a hittani ismeretek fogalmi átépítésére, fölelevenítésére, egyénítésére és tovább-fejlesztésére. 4. lehetővé kell tenni, hogy a lelkészség elgondolásai minden egyetemi hallgatóhoz eljuthassanak. 5. az egyetemi Isten-tisztelet kérdését látszatos megoldások helyett az élet követelményeivel össze kell hangolni, vagyis realizálva a maga formájára kell hozni. 6. az egyetemi szentbeszédet az egyetemi ifjúság lelki és szellemi igényeihez kell igazítani. 7. az egyetemi ifjúság várakozását a minél teljesebb mértékben vallásos öntevékenységgé kell bontakoztatni. Homályosan és nagy körvonalakban ezek a tervek jelentek meg a kezdő egyetemi hitszónok és lelkész elgondolásában és megérzéseiben. 135
