Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Függelék
3 Marczell Mihály jelentése Péterffy Gedeon működéséről az 1938/39-es tanév II. és az 1939/40-es tanév I félévében (HKL lb 65. doboz 764/1941-42) Dr. Péterffy Gedeon egyetemi lelkész 1939. február elsején nyerte el megbízatását és működését haladéktalanul megkezdte. Megbízatása értelmében minden nap reggel gyóntatott az egyetemi-templomban, napi fogadóóráit kezdetben a II. emelet 220. sz. a. kijelölt helyiségben tartotta, az üzemgazdasági intézet tanárával megosztva, az idei tanévtől kezdve pedig a jogi kar épületében a magasfoldszinten kapott önálló helyiséget a fogadóórák megtartására. A fogadó-órák időpontjának beosztása úgy történt, hogy mindennap a reggeli órákban az egyetemen, délután pedig a Diákotthonban lévő lakásában állt az érdeklődők rendelkezésére. Megbízatása értelmében a tanév folyamán megtartotta az egyetemi hitszónoklatokat és ezeknek a sorozatos beszédeknek a tárgyát a keresztény erkölcs témája alkotta. A hivatalos egyetemi istentiszteletet és a szentbeszédeket tekintélyes számú közönség látogatta ( a beszédek hallgatóinak száma kb. 400 volt ), ennek azonban csak kisebb részét tették ki az egyetemi hallgatók. Oka ennek, hogy az iljúság egy nagy része, mely kollégiumokban van elhelyezve ( Szent Imre kollégiumok, Horthy M. kollégium stb. ) a kollégium közös miséjén tesz eleget kötelezettségének, a városban szétszórtan lakó, vagy kisebb kollégiumokban elhelyezett hallgatókat pedig nehéz egy meghatározott órában összegyűjteni közös misére. A Collegium Medicum és az Általános Egyetemi Segítőegyesület Pázmány Diákotthonának tagjai közösen vettek részt a szentmiséken, közülük sokan ottmaradtak a beszédekre is. Az idei év első félévétől kezdve a lelkész az Egyetemi Tanács megbízásából az egyetem Pázmány Diákotthonában lakott benn. és az itt lakó 160 egyetemi hallgatónak volt tanulmányi felügyelője. Ez által közelebbi kapcsolatokat sikerült teremtenie az ifjúsággal és a kollégiumban bennlakó hallgatók által azokkal a diákszervezetekkel és egyesületekkel, melyeknek az alája tartozó hallgatók a tagjai. Megbízatása értelmében az egyetemi lelkész kereste a kapcsolatokat a kollégiumokban és egyesületekben tömörült ifjúsággal. Többször megjelent a Szent Imre-kör, egyes Emericana corporatiok. Egyetemi Mária-kongregáció, felvidéki egy. hallgatók Prohászka Köre gyűlésein. Nemcsak katolikus jellegű intézményeinkkel igyekezett a jóviszonyt ápolni, de kereste a kapcsolatokat a nemkatolikus szervezetek és kollégiumok vezetőségével is. Ismételten meglátogatta a Horthy-kollégium, budai Diákszálló, Üllői úti Diákotthon ( még mielőtt bennlakott volna ) ifjúságát és velük aktuális világnézeti kérdésekről eszmecserét tartott. Különösen szívélyesen alakult az egyetemi lelkész viszonya a Collegium Medicum és az Eötvös kollégium vezetőségével és növendékeivel. Ez utóbbiban, mivel papi vezetésben nem részesülnek, többször megjelent, a katolikusoknak vallásos megbeszéléseket, nagyböjtben triduumot tartott, ünnepélyeiken, kirándulásaikon résztvett. Szegény sorsúak és igazoltan rászorulók segélyezésére az Egyetemi-templom Szent Antal perselyéből utalt ki időnkint egy összeget a lelkész számára a szeminárium rektora. 131
