Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Függelék
Christo egyesület erkölcsvédelmi kongresszusán. A Szt. István Bajtársi Szövetség házavató ünnepélyén beszédet mondtam. 6. ..Ezenkívül törekedjék kapcsolatot létesíteni az ifjúsági egyesületeken kívül álló hallgatókkal. ” Ezen célból még lakásomon is fogadtam fiainkat főkép kedden és pénteken este 6-9 óráig. Gyakrabban látogattam a beteg egyetemistákat az Egyetemiek kórházában, a klinikákon, a kollégiumokban. Az idén is megszerveztem a lelkigondozás szempontjából kiválóan fontos szentgyakorlatokat a Manréza lelkigyakorlatosházban. Három csoportban összesen 150-en vettek részt A lelkigyakorlat anyagi költségeit is javarészben én teremtettem elő. A kollégiumok közül különös örömmel gondolok a br. Eötvös-kollégiumra. A kollégium igazgatóságának előzékenysége és a kollégium tagjainak komoly érdeklődése a legszebb reményekkel töltött el. Hálás szívvel köszönöm Magnificentiád és a Tek Egy etemi Tanács, Szandtner professzor úr mint egyetemi tanácsjegyző, a hittudományi kar és itt főkép Iványi János dékán úr és Tóth Tihamér professzor úr megértő jóságát és támogatását. Tóth Tihamér professzor úr 30 drb. „Tiszta férfiúság”-ot ajándékozott szétosztás céljából. Kenéz Béla rector magnificus 1938 jún. 25-én hozzám intézett hivatalos iratában értesít arról, hogy a kétéves megbízatás lejárt és így „az Egyetemi Tanácsnak foglalkoznia kellett az egyetemi lelkészség további sorsával s folyó évi jún. 23-i ülésében a Tanács a tárgyban úgy határozott, hogy a legutóbb megüresedett egyetemi hitszónoki és a jelen tanév végével ugyancsak üresedésbe jövő egyetemi lelkészi tisztség a jövőben egymással egyesíttessenek”. Magnifice Rector, Tekintetes Tanács! Visszatekintve az egyetemi lelkészség elmúlt két évére, szeretném leszegezni tapasztalataimat. Az egyetemi lelkészség eddigi alakjában kezdetleges volt. Az egyetemi lelkész nehezen tudott hozzáférni híveihez. A legnagyobb örömmel olvastam a bölcs rendelkezést, hogy az egyetemi lelkészség és a megüresedett egyetemi hitszónoki tisztség egyesíttetni fognak. így már elindulhat az egyetemi lelkész útjára. Már lesz szószéke, hallathatja hangját és kivetheti a hálót az evangéliumi halfogásra. Ami csekélységem működését illeti, a következő észrevételekkel búcsúzom. Állásom ideiglenes lévén, nem akartam az események elé nyúlni és nem is foghattam semmiféle nagyobb munkába. Feladatomnak iparkodtam megfelelni, híven a kiszabott keretek között. Bármiképpen ítélkeznek mások, nem csináltam diákpolitikát. Einericanás voltom mellett iparkodtam mindenkinek mindene lenni ; és minden diákpolitika fölé emelkedni. Azonban folytattam diákszociális politikámat. Megkérdeztem a Tek. Tanács és a Hittud. Kar megbízottját, Tóth Tihamér professzor urat, mint egyetemi lelkész vezethetem-e tovább az Emericana menzáját, az Adalbertinumot. Ő igennel felelt, sőt kívánatosnak tartotta. így tehát a menzabizottság ügyvezető alelnöke és a menza igazgatója gyanánt immár 13 éve vezettem azt a menzát, amely az elmúlt 1937/38. évben a Pázmány Péter Tudományegyetem 219 hallgatóját ( 350 volt a létszám ) látta el ebéddel, legalább 20,000 P értékben ángyén. Szandtner professzor úr tudja legjobban, hogy ez minden évben így volt. Ezenkívül megszerveztem a szegény sorsú, jó előmenetelű egyetemisták részére egy kollégiumot ( a Kálvin-tér sarkán ), ahol a pozitív erkölcsi nevelés mellett havi 35-40 P-ért tartjuk el a fiúkat (lakás, fűtés, élelmezés ). A múlt tanévben 70, az új 129
