Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
A jelentés kilenc oldalon taglalja, hogy sajnálatos módon épp a legnagyobb hallgatólétszámú egyetemek lelkészei rendelkeznek a legtöbb egyetemen kívüli elfoglaltsággal. A legfőbb problémaként az információ hiányt jelöli meg a dokumentum: a lelkészek az új beiratkozási szisztéma miatt nem alkothatnak pontos képet a rájuk bízottakról. de arról sincs tudomásuk, mely professzorok segítségére számíthatnak. A katolikus ügyekben eddig aktív professzori réteg félve a politikai következményektől amúgy is inkább az óvatos távolságtartást részesíti újabban előnyben. Érthető módon, hisz a bölcsészeti és orvosi karokon már országszerte az új rezsimhez hű oktatói gárda tagjai kerültek fontos poziciókba. A nagyböjti lelkigyakorlatokról keserűen jegyzi meg a jelentés, hogy - leszámítva az Agrártudományi- és a Műegyetemet - feltűnően kevés hallgató jelenlétével zajlottak le. Az állam pedig mindent megtesz, hogy a hallgatói kar összetételét saját szája íze szerint alakítsa. ( Ld. munkástanfolyamok szervezése, politikai igazoltak felvétele stb.) L esújtó képet fest a szöveg az egyetemi lelkészi munkaközösség helyzetéről: „Az időnként megtartott lelkészi konferencia is inkább kénszer-konferencia. Részben a nagy elfoglaltság, részben a helyenként való problémák annyira megülik a lelkészeket, hogy sem temperamentumuk, sem idejük nem marad arra, hogy a katolikus egyetemi gondolatnak ápolói és hordozói legyenek. Városátlamszerüen alakítja ki-ki a maga lelkészségét, ahogy tudja. [...] Célkitűzésben és módszerben igencsak különbözőek vagyunk. Csak az idő hozhat gyógyulást. ’'15's Reálisan merte fel az Actio Catholica a lelkészi testület hibáit is. Mivel a cél a hatékonyság növelése volt és belső használatra készült, nem használt a szöveg eufémizmusokat. Ezen részeiből éppen szókimondó őszintesége miatt tartjuk célszerűnek szó szerint idézni néhány passzust: ,, /./ Tervnélküliség: Nem tudtunk mindmáig imponáló, nagy célkitűzésekkel az egyetemi ifjúság elé állni. Bizonyos középiskolás stílusban „atyáskodunk ” fölötte. Merő vallás-erkölcsi irányításunk is sokszor szegényes, nem beszélve arról, hogy a katolikumnak nagy problematikáját és magyar hivatását sem érzékeltetjük eléggé. A korszükségletnek megfelelő gyakorlati teendők is hiányosak. Nincs vonzó stílusunk és tempónk. Bizonyságul meg lehetne említeni azt is, hogy a jövő katolikus értelmiség kinevelésére és szervezésére nincsenek határozott elgondolásaink. Nincs kapcsolatunk azokkal a kultúrintézményekkel (Szent István Akadémia, Aquinói Szent Tamás Társaság stb.), amelyek az ifjúság legjavát érdekelhetnék és amelyekből kiváló segítőerőket lehetne munkánkhoz felhasználni. 2. / Aránytalanság: Őeminenciája fogalmazása szerint egyik helyen lelkészi infláció, és a másik helyen defláció van. A papi erőknek a fentebb említett aránytalan elosztódása ma feltétlenül tehertétel, mert amíg egyik helyen csupa hiányokat hagy, addig a másik helyen - sajnos a módszert tekintve így kell mondani - terhére van magának a nevelésnek. 3. /Klerikalizmus: Ez alatt azt értem, hogy maguk az egyháziak ránehezednek az ifjúságra és a jótékony felszabadítást nem biztosítják. Mintha továbbra is csak középiskolásokkal lenne dolgunk, akik felett „atyáskodhatunk”. Pedagógiailag ez abban mutatkozik, hogy a világiaktól bizalmatlansággal fordulnak el és mindent maguknak tartanak fenn. Nem lehet az egyetemi ifjúságot csak kifutónak használni ...! Ezért lát468 uott. 3. old. 113
