Mózessy Gergely: Egyetemi lelkészségek Magyarországon a 20. század első felében. A katolikus egyetemi lelkészségek története - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 17. (Budapest, 1997)
Egyetemi és főiskolai lelkészek közös megmozdulásai
sági Credo" gyors megszerkesztése mellett döntöttek, mely kegyelmi, politikai, szociális, gazdasági és kulturális kérdések vonatkozásában egyaránt tartalmazta volna a legfontosabbnak tartott elveket, egyfajta vezérfonalként a katolikus hallgatók számára. Nem csak eszmei síkon mozgott azonban az egyesületek ügyének megtárgyalása. A konferencia elismeréssel és várakozással fordult a válsággal küszködő Emericana belső átalakulása, átstrukturálódása felé; és örömmel nyugtázta az Országos Katholikus Diákszövetség érdemeit hangsúlyozva, hogy a szervezet munkájába az egyetemi lelkészeknek - úgy is mint az egyházi hierarchia hivatalos képviselőinek - be kell kapcsolódniuk. ( Mint már utaltunk rá. a szervezet egyházi elnöke hamarosan Tihanyi Tibor lett. ) Átalakítandónak vélték az Actio Catholica Főiskolai Bizottságát is: a fiatalítás sürgősségét emelték ki. s helyet és súlyt követeltek benne az egyetemi lelkipásztori karnak, mint „annak felelős és legértékesebb szerve”. A kor sajátságát tükrözik a konkrétumok is. azok a kisebb-nagyobb súlyú rendelkezések illetve megállapodások, melyek az ifjúság egyes problémáinak egyöntetű. összehangolt kezelését célozták. Ide sorolhatjuk, hogy a lelkészek a KESZI ( Központi Egyetemi Szociális Iroda - egyházi vezetője Kiss László ) közreműködésével diákmunka-közvetítő szerepkört vállaltak, egységesen és erőteljesen ítélték el a feketé- zést - ha életszükségleti cikkre vonatkozott - és az orgazdaságot, hangsúlyozták a cserekereskedelem lisztességességét. Apróság, de betekintést ad a mindennapokba a következő néhány passzus is: „Fiúk és lányok bizalmaskodó általános tegeződését a mi vonalainkon meg nem engedjük. ” ......A nemzet szomorú évében bált, táncestét nem rendezünk, és oda nem engedjük el az ifjúságot. Zárt, családi körben, vagy kultúralka- lom után zárt körű tánc megengedhető. ” Voltak természetesen ennél nagyobb horderejű ügyek is. Mivel az egyetemekre áradt a sok, a megszokott egyetemista nívótól erőteljesen elütő képességű és kulturált- ságú munkásfiatal, ( gyakran például még érettségijük sem volt ), meg kellett oldani ennek az új rétegnek a megnyerését. Speciális lelkigyakorlatoktól s a névre szóló meghívók rendszerének alkalmazásától vártak eredményeket az egybegyűltek. Az eltömegesedés viszont felvetette az „elitképzés” szükségességét. A Szent Imre Kollégiumokban külsősöket is fogadó, magas - bár nem egyetemi - szintű képzést nyújtó „hittudományi akadémiát” készültek létrehozni. A konferenciát Szappanyos Béla szerint alapvetően az őszinteség jellemezte. Jó kezdeményezés volt, mindenki várta a folytatást. Helyzetkép 1946 októberében 1946 októberében Witz Béla budapesti érseki helynök utasította az egyetemi és főiskolai lelkészeket, hogy rövid helyzetjelentést küldjenek munkájukról és egyetemen kívüli egyéb elfoglaltságaikról.454 A beérkező válaszokat felterjesztve az érseknek örömmel állapította meg: „A jelenlegi megbízatások [...] eléggé szerencsések. ” Leg- odaadóbbnak Tihanyi Tibor munkáját ítélte meg. Witz Béla azzal a kéréssel fordult a lelkészekhez, hogy különös gonddal igyekezzenek saját magukat képezni, mert a művelt ifjúság tagjai, akikhez küldetésük szól, kiváltképp érzékenyek a papi felkészültség454 EPL 6164/1946 109
